Mai szakasz: 5 Mózes 5

A Mózes második könyve 20:1-17-ben feljegyzett Tízparancsolat megismétlésre kerül Mózes ötödik könyve 5:6-21-ben. A felvázolt helyzet a szövetség Isten és az Ő népe között, amit megelőz Izrael emlékeztetése Isten csodálatos és lenyűgöző szabadítására Egyiptomból. Isten így szólt: „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (6-7. vers). Kinek is kellene más isten, amikor az univerzum egyetlen Istene könnyedén megsemmisítette az akkor ismert világ legnagyobb katonai erejét? Amikor Izrael csapdába szorulva állt a Vörös-tengernél, Isten menekülőutat nyitott nekik, majd összezárta utánuk a tengert, ahol a fáraó hatalmas serege vízbe veszett. Ezért volt akkora sértés Isten hatalmára nézve, amikor Izrael – az óriások miatt – kudarcot vallott az Ígéret Földjének gyors elfoglalásában. Csupán néhány napja volt annak, hogy Isten bámulatosan megszabadította őket; hogyan tudták ezt ilyen hamar elfelejteni? Milyen elképesztő hiánya ez a hitnek és bizalomnak!

A sínai-hegyi negyedik parancsolatban az állt, hogy „megemlékezzél” az Istenről, mint Teremtőről (2Móz 20:8-11). Ő az egyetlen Isten, rajta kívül nincs más. Arra utasította az Ő népét, hogy ne legyen semmi közük ember által készített istenekhez. A szombat az, ami Izraelt – az ősit és a modernt egyaránt –  emlékezteti arra, hogy Isten a Teremtő. A Szombat a teremtés emlékünnepe, és neki kell megóvnia a modern Izraelt attól, hogy az evolúció „istenére” tekintsenek. De van más is, amit az ősi és a modern Izraelnek nem szabad felednie: „Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját” (15. vers). Az egyiptomi szolgaságból és a bűn rabságából való szabadítás emlékeztet minket arra, hogy a Teremtő egyben Megváltó is. Izraelnek állandó emlékeztetőre volt szüksége, így Isten beépítette a megváltás jelentését minden hetednapi szombatba. A szombat arra emlékezteti az ősi és a modern Izraelt, hogy egyedül Isten a Teremtő, és egyedül Isten a Megváltó.

Isten a legmélyebb szeretet jeleként teremt és vált meg embereket. Közösségre vágyik egész Izraellel, az ősivel és a modernnel; nem formaságokra, hanem bensőséges kapcsolatra. Ez az, amiért Isten pátosszal így sóhajtott: „Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor” (29. vers). Isten veled is szívbéli kapcsolatra vágyik, hogy nyugalommal tölthessen el a tény, hogy Ő a Teremtőd és Megváltód, hogy semmi ne sújthasson le téged. Ő az egyetlen, Aki megtart téged, Aki segít engedelmeskedni parancsolatainak és szívbéli kapcsolatot ápolni Vele.

Norman Gulley

Southern Adventist University

Fordította Kóczián Károly