Istennek
Izrael iránti szeretete abban is megmutatkozott, hogy teljes győzelmet arattak
hét – náluknál erősebb – nemzet fölött. Egyes keresztények megkérdőjelezik a
parancsot, ami ezután következik: „Pusztíts el minden férfit, asszonyt, és
gyermeket!” Miért adott Isten ilyen utasítást? Vajon olyan mészárlás volt ez,
mint amit a keresztények vittek véghez a sötét középkor évszázadai alatt? Nem,
egyáltalán nem. Ők saját keresztény testvéreik ellen támadtak, Izrael azonban
pogányok ellen háborúzott. Isten tudta, hogy ha egy pogány is élve marad, máris
romlást hozhat Izrael hitére. A pogányok faragott bálványokat imádtak, és arra csábították
Izraelt, hogy csússzanak vissza a bálványimádás
rút szokásaiba, ahogy tették azt Egyiptomban is. Izrael számára az egyetlen
védelem a teljes elkülönülés volt. Isten arra kérte Izraelt, hogy rombolják le
a pogány oltárokat, döntsék le a bálványokat, hogy egyedül a világegyetem egy
igaz Istenét imádják, aki él, és naponkénti győzelmeket ad nekik fizikai és
lelki téren egyaránt.
Isten hívta ki Izraelt
Egyiptomból, messze a bálványimádástól, mert azt szerette volna, hogy Vele
legyenek. Semmi haszna nem lett volna annak, ha kihívja őket, majd beengedi
őket az új területre, ahol szintén pogányok között kellett volna élniük. Isten
ismerte gyengeségüket, és minden szempontból megfelelő környezetet akart nekik
biztosítani, hogy teljesen Neki szentelt nép legyenek. Milyen csodálatos
kijelentést tett nekik! „Mert az Úrnak, a
te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy
saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett
titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen
volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett
titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti
atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg
téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből”
(6-8. vers).
Ezekről
az igeversekről egy szerelmes fiatalember juthat eszünkbe, aki éppen feleséget
választ magának, és azt szeretné, ha választottja biztonságban lenne nála. Az
igazi házasság két személy között köttetik, és kizár minden más betolakodót.
Isten szeretete is kizárólagos: ő sem tűrt meg szerettei körül versenytársakat.
Örökre meg akarta tartani szövetségét, a házassági köteléket. Isten a
következőket akarta tenni menyasszonyáért: megáldani minden nemzet fölött,
megóvni a meddőségtől, a betegségtől, Egyiptom szörnyű kórjaitól, az őt
fenyegető nagy nemzetektől való félelemtől. A csodálatos Isten akart velük
lakozni, és apránként kiűzni előlük a népeket, hogy a körülöttük élő mezei
vadak túlságosan el ne szaporodjanak. Isten ma is vágyik veled lenni, hogy
hűséges maradj Hozzá és házastársadhoz; vágyik elűzni félelmeidet és
legmerészebb elképzeléseidet is felülmúlva megáldani téged. Ő féltőn szerető
Isten, aki lelked legmélyén szeretne munkálkodni, hogy megszabadítson éned
rabságából – ami a legnagyobb emberi bálvány –, hogy végül gond nélkül örülhess
túláradó szeretetének!
Norman Gulley
Southern Adventist
University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése