Ebben a fejezetben láthatjuk, hogy Izrael bálványokat imádott: mikor pedig
ellenségeik elnyomták őket, akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért (15. vers).
Ám amikor az elnyomás véget ért, akkor visszatértek a bálványimádáshoz. Könnyű
bíráskodnunk az izraeliták felett, és ezt mondanunk, „hogyan tudták ezt
folytatni, amikor ilyen ismétlődő tapasztalataik voltak Isten jelenlétéről és
megmentő tetteiről?”
Igen, mi magunk is ezt tesszük. Milyen gyakran segít ki minket Isten egy
nehéz helyzetből, és mi mégis visszatérünk ugyanazokhoz a bűnökhöz!
Közülünk mindenkinek van csapdája, bálványa, amelyek felé fordulunk,
ahelyett, hogy Istenhez fordulnánk vigaszért, megnyugvásért és erőért, ami
szükséges ahhoz, hogy folytathassuk a munkánkat. Ám Isten ennél többet is
szeretne tenni értünk. Meg akarja változtatni az életünket. Őt nem érdeklik a
hamis megbánások, amikor csak azért fordulunk hozzá, mert nem szeretnénk
elszenvedni a tetteink következményeit. Ő új szívet és új életet akar adni nekünk,
csak úgy, mint más dolgokat is, amikre szükségünk van.
Istennek
számtalan lehetősége van arra, hogy lelki növekedést és hitbeli tapasztalatokat
adjon neked és nekem, és mindez nincs is beláthatatlan távolságban tőlünk. Ám
ezeket nem tudjuk felfedezni egészen addig, amíg igaz megbánással el nem
hagyjuk életünkből a bálványokat. Mi tart vissza, hogy teljesen átadd magad
Istennek? Elszomorítja Őt, ha el van választva tőled, és vissza kell tartania
mindazt, amit szeretne érted tenni, pedig oly’ sok mindene van, amit neked akar
adni! Bízz Őbenne és lásd meg hatalmas kezét, ahogy dolgozik az életedben!
Brandy Kirstein,
Southern Adventist University
Fordította: Rajki Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése