A Bírák könyvében egy látszólag végnélküli
körfolyamat figyelhető meg: elfordulás Istentől, ellenséges fosztogatás, sírás
Istenhez segítségért, Istentől jövő megszabadítás, végül visszatérés a makacs
útra. Hogy milyen gyakran fordul vissza ez a körforgás az eredeti önző
utakra, és ismétli meg önnmagát az életemben, szégyellem beismerni! Túl gyakran
fordul elő, hogy amikor a mai idők 'Baáljainak' csábítására hallgatva énemet
szolgálom, akkor nem veszem a fáradságot, hogy megálljak, és aktívan számot
adjak Isten irántam való hűségéről. A kísértésnek az a lényege, hogy egy adott
pillanatban azonnal kielégítse a szükségleteket, és elfeledtesse velem, mit
tett Isten az életemben. Izrael nem állt meg, hogy felidézze, milyen hűséges
volt hozzájuk Isten, amikor kihozta őket Egyiptomból, mannát hullatott nekik
minden nap végig a sivatagban, s hatalmával bevette Jerikót. Az új generációnak
mindezek csak a letűnt korok régi történetei voltak. Mózes és Józsué meghaltak.
Az akkor volt, most ez van.
Az új nemzedék számára a valóság a következő
volt: élet egy nagy lehetőségekkel teli földön, viszonylagos nyugalom,
tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ugyan miért harcoljanak tovább? Hasonlóképpen,
amikor beengedünk életünkbe olyan dolgokat, amikre Isten azt parancsolta, hogy
teljesen irtsuk ki, akkor azok tövisként lesznek oldalunkban, mert azzá válnak,
ahogy Ő előre megmondta (Józs 2:3). Ha engedjük, hogy ellenségeink – az önzés
és énközpontúság – megerősödjenek, azok végül elpusztítanak minket. Téged
milyen „Baál” csábít imádatra?
Brennon Kirstein
A Southern Adventist
University káplánja
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése