Isten szövetséget kötött Izraellel a Sínai-hegynél (ld.: 2Móz 19:3-6, és
20:1-7), és Mózes megújította azt mielőtt meghalt (5Móz 29 és 30). Ebben a
fejezetben Józsué ismét megújítja a szövetséget mielőtt meghal.
Itt visszatekint arra, hogy mi mindent tett Isten Izraelért: kihozta őket a
szolgaságból, Egyiptomból, és utat nyitott számukra a Vörös-tengeren
keresztül; nekik adta az emoreusok
földjét a Jordán keleti partján, és Bálám átkait áldásra fordította; azután az
Úr ledöntötte Jerikó falait, hogy aztán nekik ajándékozza Kánaán hét törzsének földjeit, időnként úgy, hogy
darazsakat bocsátott az ott élőkre (ld.: 12.vers).
Most Józsué arra hívja Izrael népét, hogy az Urat válasszák Istenüknek
örökre. Háromszor tesznek esküt, hogy hűségesek lesznek az Úrhoz (16, 21, 24
versek). Ekkor Józsué beírja ezeket a törvénykönyvbe, és felállít egy
emlékkövet az eskütétel bizonyságaként (26-27. vers). Az emberek megtartották
ígéretüket egész életükben, mindazok, akik látták mit tett értük korábban az Úr
(31. vers).
Ma nekünk is emlékeznünk kell a sok ajándékra, amelyet Istentől kaptunk.
Jézus eljött, hogy éljen értünk, és meghaljon helyettünk. Ő mennyei
közbenjárónk lett. Megígérte, hogy visszajön, és magával visz a mennyei Ígéret
Földjére. Újra és újra fel kell idéznünk nekünk adott ajándékait, minél
gyakrabban, és hálatelt szívvel megújítani az elköteleződésünket Felé (ld.: Mt
26:27-28, Zsid 8:8-12).
Ralph Neall
Nyugalmazott professzor és misszionárius
Fordította: Kóczián Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése