Mai szakasz: Bírák 3

A Bírák könyvének 3. fejezete emlékeztet minket Isten végtelen, mindenre kiterjedő hatalmára. Ebben a fejezetben egy olyan Istent láthatunk, aki nem nézi tétlenül, közönyösen, elidegenedetten és passzívan az Ő népének döntéseit. Nem csak egyszerűen megengedi az okozatot és a következményt Izrael döntéseiben, hogy minden a természetes rendjén haladjon, hanem  egy olyan Istent látunk, aki aktívan tesz egyrészt azért, hogy fegyelmezze, másrészt azért, hogy megszabadítsa az Ő népét. Amellett, hogy egészen valószínűtlen módon támaszt olyan szabadítókat, mint Othniel, Ehud és Sámgár; Isten az, aki Kusán-Risathaimnak kezére adva folyamatosan munkálkodva fegyelmezi Izráelt. Isten ténylegesen megerősíti Eglon kezeit azután, hogy Izráel ismét gonoszságot művel Isten szeme láttára.

Felismerve azt, hogy Isten szándékosan erősítette meg az Ő népének ellenségeit, hogy végső célként visszatérítse az akaratos népet önmagához, az jut eszembe, mennyire nem "bedobozolható" a mi Istenünk. Mi nem tudjuk Őt belerakni egy dobozba, és korlátozni azt, hogy mit tud, vagy mit nem tud tenni. Különös, kifürkészhetetlen tettek mutatkoznak meg itt tökéletes összhangban az Ő céljaival és útjaival. Ezeket a leírásokat olvasva érzem, hogy csendes tiszteletre hív engem, és bizalomteljes engedelmességre az Egyetlen iránt, akinek a tervei és cselekedetei felettem állnak. Hogyan munkálkodik ma Isten a mi életünkben? Lehetséges, hogy Ő olyan módon próbál meg, fegyelmez, vagy ment meg minket, amit abban a pillanatban nem értünk? Mindenképpen megbízol Istenben?

Brennon Kirstein,

A Southern Adventist University káplánja

Fordította: Rajki Dávid