Ez a
fejezet Mákirral, Manassé fiával kezdődik, akinek öt lánya volt, de fia egy
sem. Ez azt jelentette, hogy örökölhették apjuk vagyonát azzal a feltétellel,
hogy a törzsön belül mentek férjhez, amit meg is tettek. Tehát Isten Mózes
által adott parancsolata szerint Eliézer a pap, kiutalta nekik az
örökséget.
Manassé
többi fiának Gileád földjét osztották, de ők nem űzték ki a városok lakóit és a
kánaániták továbbra is ott éltek. Amikor Manassé leszármazottai megerősödtek,
ahelyett, hogy kiűzték volna őket, a kívánságuk erőt vett rajtuk, és úgy
döntötték, hagyják, hogy ott maradjanak, és adót szedtek tőlük. Manassé
leszármazottait a pénz jobban érdekelte, mint az Úrnak való engedelmesség és a
helyes tettek.
Az után
József fiai több földet kértek és Józsué arra bátorította őket, hogy
nyomuljanak előre a hegyvidékre és irtsanak maguknak földet. Vonakodva ezt
mondták: „De ott laknak a kananaeusok és vasszekereik vannak.” Józsué így válaszolt:
„Erős nép vagytok, és földre van szükségetek, tiétek a hegyvidék, és ha vasszekerei
vannak a kananeusoknak, az Úr segítségével ki tudjátok űzni őket.”
Isten
népe ma is gyakran tekint így az elvégzendő feladatra, arra, hogy elvigyék az
evangéliumot a világnak, és vonakodnak hittel előre lépni; pedig biztosan
tudhatják azt, hogy a Szentlélek utat nyit és lehetőségeket teremt az utolsó
üzenet számára, hogy legyőzzön minden akadályt és mindenhová eljusson.
Ralph Neall
Nyugalmazott professzor és misszionárius
Nyugalmazott professzor és misszionárius
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése