Az évek teltek, és Józsué látta, hogy
életének vége közel van. Találkozóra hívta Izrael vezetőit, valószínűleg Sikhembe
(2. vers). Emlékeztette őket arra, miként osztotta el közöttük azt a földet,
amit Isten a kánaánita törzsektől vett el (9-11. vers).
Azután azzal fordult hozzájuk, hogy legyenek erősek, és engedelmeskedjenek mindannak, amit a Mózes Törvényének Könyvében megírva találnak. Felszólította őket, hogy ne keveredjenek azokkal a népekkel, amelyek fennmaradtak közöttük; isteneiknek nevét ki se ejtsék, azokra ne esküdjenek, hanem ragaszkodjanak az Úrhoz, az ő Istenükhöz (6-8 vers).
Arra figyelmeztette őket, hogy ha összeadják
magukat azokkal
a népekkel, amelyek fennmaradtak közöttük, az Úr ki nem űzi többé azokat a
bálványimádó népeket előlük, sőt inkább tőrré és hurokká lesznek a számukra,
oldalaikban ostorrá, szemeikben pedig tövisekké, amíg kivesznek arról a jó
földről, amelyet az Úr adott nekik.
„… egy szó sem esett el mindama jó szóból, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott felőletek” mondta Józsué. „Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból! De amiképpen betelt rajtatok mind az a jó szó, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott felőletek: akképpen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót is az Úr, míglen kipusztít titeket e jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek” (14-15. vers).
Mindezek a mi tanulságunkra írattak meg. Isten mindig megtartja ígéreteit. Nekünk is erőseknek kell maradnunk, és engedelmeskednünk kell mindannak, amelyek az Ő Törvényének Könyvében megírattak.
Ralph Neall
Nyugalmazott professzor és misszionárius
Fordította: Liebhardt
László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése