A 100. zsoltár az ünneplés és hálaadás
örömteli éneke.
Ha felismerjük, hogy Isten a Teremtőnk, ez
értelmet ad az életnek, és nem marad hely az eredetünk, életcélunk, sorsunk
kérdése feletti kétségeknek.
Egy keresztény szívében a valahová tartozás
érzése jelenik meg, mert Isten azt mondja, hogy az Ő „legelőjének nyája” vagyunk (3. vers).
Nincs ok az örömre az
életemben?
Nincs elég okom, hogy büszke
legyek a származásomra?
Kétségem van a jövővel
kapcsolatban?
Tudni és hinni, hogy Isten
alkotott, remek ellenszer a pesszimista és lehangoló gondolatok ellen.
Bár a teremtés kezdeti tökéletességét
megrontotta a bűn, van remény a helyreállításra.
A zsoltár azt állítja, az Úr kegyelme örökké
tart, és biztosít arról, hogy a vére megtisztítja az életemet. Kitárt karokkal
vár, és a keze kész, hogy vezessen.
Örvendjünk, áldjuk és magasztaljuk az Úr
nevét!
Almir Marroni,
Fordította: Kóczián
Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése