Mai szakasz: 101. zsoltár

Sok ismert bibliakutató úgy gondol erre a zsoltárra, mint egy „hivatali esküre”. Nyilvánvalóan Izrael királyának eskütételéül íródott, amelyet hivatalba lépésekor tett. A zsoltár, mint „Dávid zsoltára” ismeretes, így lehetséges, hogy maga Dávid írta, mint saját hivatali esküjét; de még valószínűbb, hogy élete egy későbbi szakaszában írta az őt követő uralkodók számára.

„De miért éppen Dávid írta volna a hivatali esküt?” – kérdezhetnénk. „Nem éppen ő volt a legnagyobb vezetőnk!”

Ez igaz. Egyszer hallottam John Stott teológust, amint ezt a rövid verset idézte:

Dávid és Salamon király sok-sok évet élt,

Sok-sok ágyassal és sok-sok feleséggel,

De amikor idős korukban sok-sok lelkifurdalással szembesültek,

Akkor Salamon megírta a Példabeszédeket, Dávid király pedig a Zsoltárokat!

Így lehetséges, hogy ezt a zsoltárt élete vége felé írhatta Dávid, amikor már  sajnálta és bánta vezetőként elkövetett összes hibáját. Ez ösztönözhette őt arra, hogy írjon egy hivatali esküt Izrael királyai számára. Hogy így van-e, azt nem tudhatom pontosan. De azt biztosan tudom, hogy ennek a hivatali eskünek a másolatát érdemes elhelyezni a névtáblánk mellett, vagy az asztalunkon, esetleg az éjjeli szekrényünkön.

Azt a címet is adhatnánk neki, hogy „Állj meg és szabadíts!”, mert ezt a mintát követi a zsoltár. Három egyszerű szakaszra van felosztva a mű. Az első csak egyetlen versből áll, ez egy egyszerű bevezetés. Ezt két másik rész követi. A két rész közül az első egy felszólítás: „Állj meg!” a második rész pedig: „Szabadíts! Az első részben olyan kifejezéseket találunk, amelyek arról szólnak, mit fogad meg a vezető, a második szakaszban pedig azoknak a tevékenységeknek a felsorolását, amelyekkel a fogadalmakat megvalósítja.

Drága Uram! Add, hogy e zsoltár szavai segítsenek abban, hogy elkötelezzem magam melletted még ma! Ámen.

Randy Roberts
a Loma Linda, egyetemi gyülekezet vezető lelkésze

Fordította: Baksa Viktória