E
zsoltár címzése „dicséretem Istenéhez”
szól, és zárszava az Isten dicsőítésére való elköteleződés kifejezése. „Hálát
adok az Úrnak felettébb az én számmal.” Dávid, a zsoltár írója ismét
támadás célpontja, az ellenfelei körülveszik, gyalázatos szavakkal illetik, és
igazságtalanul bánnak vele. „Rosszal fizetnek nekem a jóért, és gyűlölettel
az én szeretetemért.” (5. vers) A 6. verstől egészen a 20. versig Dávid
egyes számban kezd beszélni, szabadjára engedi keserű érzése árját, a gonosz
emberek méltó büntetését kéri. Itt, és a zsoltárt olvasva számos versnél
lesújtó ez az erőszakos nyelvezet, elgondolkodunk, mi történik itt. E szavak
elég erősnek bizonyultak, hogy Péter Júdásra vonatkozóan idézze. „Legyen az
ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban.” (ApCsel 1:20)
Néhány megfigyelés segíteni fog jobban megértenünk ezeket a
szakaszokat. A nyelvezet mélységét az akkori idő fényében kell értelmeznünk. Az
élet értéktelen volt, és könyörtelenül gyilkoltak férfiakat és nőket. Ahelyett,
hogy a kardjára támaszkodott volna, Dávid Istent szólítja fel, hogy avatkozzon
közbe, és hirdessen ítéletet a gonosztevők felett. Nem akar bosszút állni.
Egyszer már megpróbálta, és egy bölcs asszony meggyőzte, hogy tegyen le a
tervéről. Az olyan kifejezés, mint a gonosz, álnok és vádló (2. vers)
Sátánra emlékeztet, Isten és a gyermekei igazi ellenségére, a bűn és gonoszság
szerzőjére ebben az univerzumban. Isten nem marad tétlen, ha igazságtalansággal
és elnyomással találkozik, a gyermekeinek is így kell viselkedniük a
gonoszsággal szemben. Ugyanakkor ez a zsoltár gyakorlati lecke is, hogy mit
kell tennünk a negatív érzésünkkel, a keserűséggel, amely időnként a hatalmába
kerít, akár tudatában vagyunk, akár nem. C. S. Lewis azt mondja, meg kell
bocsátanunk a felebarátunknak hetvenszer hétszer ugyanazért a hibáért, nem
pedig 490 különbözőért. Dávid beszél Istennek a negatív érzelméről, és Istent
arra szólítja fel, mutassa ki a hatalmát, és avatkozzon közbe. Ez az, ami miatt
teljes bizalommal tud Istenhez fordulni. „De te, én Uram, Istenem, bánj
velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!”
(21. vers) Csak ilyen módon kerülhetünk Isten dicsőítésére képes és méltó lelki
állapotba.
Drága Urunk!
Segíts bennünket, amikor körülvesz az ellenség, vagy amikor a
lelkünket beborítja a szomorúság! Keresünk téged, teljesen bízva abban, hogy a
szegények és szükséget szenvedők oldalán állsz. A szívünk csak téged dicsőít.
Ámen
Fordította:
Kóczián Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése