Mai szakasz: 86. zsoltár

Kórah zsoltárai közé ékelve találhatjuk ezt az imádságot, amit maga Dávid király írt. Bepillantást nyerhetünk egy hős lelkébe, akit a bátorságáért és merészségéért csodáltunk. Dávid szüntelenül vágyakozik Isten után. Bemutatja nagy szükségét, és Isten nagy kegyelmét, mint annak biztosítékát, hogy Isten segíteni fog neki (1-5. vers). Kegyesnek tartja magát, mert Istenben bízik (2. vers). Az Úrhoz kiált segítségért a megpróbáltatás, viszály és veszély idején. Isten kegyelme és jósága végtelen (5. és 15. vers).

Dávid nem keresi a pogány isteneket. „Nincsen, Uram, hozzád hasonló az istenek között.” Sem a pogány isteneket, sem az emberi kormányzatok bíráit és vezetőit nem keresi. Felismeri, hogy egyik sem olyan nagyszerű, mint Isten. A legmagasabb szintre fordul segítségért (8-10. vers). Alig várja az időt, amikor majd minden nemzet leborul az Úr előtt (9. vers). Pál apostol így fejezi ki ezt a Jézusnak szóló hódolatot: „… hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a föld alattiaké” (Fil 2:10). János apostol, A jelenések könyvének írója kibővíti ennek értelmezését. „…Minden teremtmény a Mennyben, a Földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta. A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztesség, dicsőség és hatalom örökkön-örökké.” (Jel 5:13)

Az Isten parancsnoksága alatt álló hatalmas erő szemszögéből nézve Dávid ellenfelei eltörpülnek; legyen az az óriás Góliát, a féltékeny Saul király, vagy akár saját lázadó gyermekei. Dávid gondja nem szűnt meg (14-17. vers), de bizonyosságot kért, hogy Isten az ő oldalán áll.

Uram, Istenem, egyedül rád tekintek segítségért és vigasztalásért a megpróbáltatásom közepette.

Beatrice Neall
Nyugalmazott egyetemi tanár
Union College

Fordította: Csala Beáta