Mai szakasz: 1 Királyok 10

Salamon uralkodását nevezhetnénk Izrael népének aranykorának is. Bölcsességének és gazdagságának híre bejárta az egész Közel-Keletet. Sába királynőjét – akit a Dél királynőjének is hívtak – szintén nagyon lenyűgözték a Salamonról hallott hírek.. Igazából nem tudjuk, hogy honnan is jött pontosan. Némelyek szerint Arábiából, mások szerint Etiópiából. A lényeg azonban az, hogy ő személyesen akart megbizonyosodni Salamon hírnevéről és bölcsességéről. Azt mondta, hogy nem hitt a szóbeszédnek, miután azonban személyesen látogatta meg a királyt, és mindezt saját maga látta, azon a véleményen volt, hogy a király bölcsessége és gazdagsága felülmúlja mindazt, amit róla hallott. És mindebben az az igazán csodálatos, hogy ő is Izrael Istenének tulajdonította a dicsőséget.

Salamon és Sába királynője kölcsönösen ajándékokat adtak egymásnak. Mindazonáltal Salamon nem követte el Ezékiás hibáját, aki bemutatta az egész gazdagságát és elfelejtette az Úrnak adni a dicsőséget. Sába királynőjét annyira lenyűgözte Izrael Istene, és az, amit Salamonnak adott, hogy azt gondoljuk, ez a látogatása hozzájárult ahhoz, hogy át is adja életét Izrael Istenének (ld. Mt 12:42). Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindenünket, amink van, Istentől kaptuk! E világ dolgai eltörpülnek Isten dolgai és gyermekeinek adott lelki jótéteményei mellett. Sajnos az emberek úgy gyűjtenek gazdagságot, hogy mindezt nem az Adományozónak tulajdonítják. Sába királynője sokkal többet kapott vissza, mint amennyit Salamonnak adományozott: azokat az áldásokat kapta meg, amit akkor kapunk, ha elismerjük, hogy Isten a Nagy Gondoskodó. Salamon a Föld minden nemzetének bizonyságot tett. Mindannyian azért jöttek hozzá, hogy hallják azt a bölcsességet, amit Istentől kapott. Adja meg Isten, hogy láthassuk kettejüket, amint egymást köszöntik Isten országában!

Sok gyülekezeti tag van világszerte, akik elismerik, hogy mindenüket Istentől kapták, és ezért cserébe mindent megtesznek, amit tudnak, hogy az Ő ügyét előremozdítsák. Valakitől egyszer ezt hallottam: „Akármennyit is adok Neki, Isten mindig sokkal többet ad vissza!” Isten az, aki felruház bölcsességgel, tudással és jóléttel, és népe pedig dicsőíti az Ő nevét és továbbsegíti munkáját.

Leo Ranzolin

Nyugalmazott generál konferenciai alelnök

Fordította: Kóczián Károly

1 Mózes 42

Elérkeztünk József történetének végső klimatikus mozzanataihoz. Ez magába foglalja Mózes első könyvének 42-44 fejezeteit, amely után Jákób újra belép a képbe, és József már nem lesz annyira központi szereplő. Számomra ez a három fejezet a Szentírás legnagyszerűbb iróniáját mutatja be, de most összpontosítsunk a 42. fejezetre.

Az író nagyszerű drámai és ironikus módon bontja ki a történetet, amint József régi álmai arról, hogy a családja leborul előtte, kezdenek beteljesedni. Jákób a tizenegy testvér közül tízet küld el Egyiptomba élelemért. Az a taktika, hogy Jákób nem küldi Benjámint, plusz az a tény, hogy Benjámin Rákhel fia volt és Józsefnek édes testvére, azt sejteti, hogy Benjámin az új kivételezett, aki József szerepébe lép. Jákób mindent megtesz azért, hogy Benjámin épségét megvédje, hisz' ő örökli majd az elsőszülöttséggel járó jogokat. És természetesen a tíz testvér, akik elrabolták és eladták Józsefet, most tudtukon kívül megjelennek előtte.

Nem kétség, hogy öltözete, és a fizikai változások miatt, amely József külső megjelenésében végbement, miközben teljes felnőtt korúvá vált a távollétükben, testvérei nem ismerték fel őt, de azt hiszem, hogy a testvérek úgy vélték: az elkapatott kistestvér nem élte túl a rabszolgaság borzalmait. 1 Mózes 44:20-ban Júda világosan hangot ad meggyőződésének, hogy József meghalt. Mivel halottnak hitték, eszükbe nem gondolták, hogy találkozhatnak vele Egyiptomban. Ennek tudható be tudatlanságuk. 

József ahelyett, hogy erőt alkalmazott volna, hogy bosszút álljon rajtuk, egy játékba kezd velük azzal, hogy három napra bebörtönzi őket. Aztán istenfélelmet mutatva szabadon bocsátja őket, de Simeont továbbra is börtönben tartja. József nem akar erkölcsi felelősséget magára venni azzal, hogy elpusztítja családjaikat - és saját rokonait. A testvéreknek szigorúan megparancsolja, hogy ne térjenek vissza legkisebb testvérük nélkül - mintegy próbájaként annak, hogy nem kémek. Aztán titokban visszaadja ezüstjüket, amit a hazavezető úton felfedeznek, ezzel is növelve megdöbbenésüket. A József vélt halála miatti bűntudatuk, még mindig üldözi őket, és azon vitatkoznak egymással, hogy milyen kegyetlenül bántak vele. Úgy érzik, hogy Isten számon kéri rajtuk az ő vérét (ez egy másik jele annak, hogy Józsefet halottnak gondolták).

Józsefnek ezek a tettei egy bizonyítási sorozat első mozzanatai, amelyek arról árulkodnak neki, hogy mivé váltak testvérei. József egy szabadítási tervet készít, hogy helyreállítsa családja egységét, de a testvérek semmit sem gyanítanak ebből.

Stephen Bauer, Ph.D.

Southern Adventist University

Collegedale, TN

Mai szakasz: 1 Királyok 9

Isten másodszor is megjelent Salamonnak. Micsoda kiváltság egy emberi lény számára, hogy közvetlenül beszélgethet a Mindenható Istennel! Ez mindannak a jóváhagyása és elismerése volt, amit Salamon tett. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy kifejezzük megbecsülésünket azok iránt, akiket szeretünk, és köszönetet mondjunk mindazért, amit értünk tettek. Mindig helyénvaló egy-egy kedves szó azok felé, akik dolgoznak értünk, és segítségünkre vannak. Isten meghallgatta Salamon örökszép imáját, tetszését fejezte ki a templommal kapcsolatban, és megígérte, hogy jelenléte állandó lesz az új templomban.

 
Van egy másik kulcsfontosságú személy is ebben az igeszakaszban: Dávid király. Isten felelősséggel ruházta fel Salamont és szívére helyzete, hogyha olyan egyenes és tökéletes szívvel jár Ő előtte mint apja, akkor meg fogja erősíteni birodalma trónját mindörökké. Csodálatos az a gondolat, amit Isten Dávidról mond Salamonhoz intézett tanácsában. Noha egész életében hadviselő király volt, sok vér tapadt a kezéhez; házasságtörést követett el; ő szőtte Betsabé férje meggyilkolásának tervét; Isten mégis szíve szerint való férfiként ismerte el. Milyen csodálatos Istenünk van, aki kész megbocsátani és elfeledni vétkeinket! Nem számít mit tettünk, ha imádságunk és bűnbánatunk őszinte, Isten megbocsát, és olyanokká leszünk szemében, mint új teremtmények. Mindebben Salamon bizonyára érezte, hogyan árad felé Isten szerető irgalma. Ugyanaz a felelősség, ami Salamonnak adatott, a nép egészére is vonatkozott. Meg kellett maradniuk Isten rendeléseiben és parancsolataiban, éppúgy, ahogyan nekünk is. 

Láthatunk itt még egy nagyszerű cselekedetet Salamon részéről. Hírám, Tírusz királya gratulált Salamonnak királlyá koronázása alkalmából, és küldött neki 120 talentum (kb. 3636 kg ~ 42 700 000 000 forint) aranyat. Hírám adta a templomépítéshez szükséges anyagok jelentős részét is, amiért Salamon hálája kifejezéseképpen nagymennyiségű terményt adott neki, valamit felajánlott 20 kisebb várost is Izrael határvidékén. Meglehetősen költséges vállalkozás volt egy olyan óriási építményt emelni, mint amilyen a salamoni templom volt. Salamon kiváló szervező és tervező volt, nem akarta a népet a teljes költség erejéig megadóztatni, ugyanakkor amit elkezdett, azt be is fejezte.

Ez a fejezet azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy Salamon minden gazdagsága és felhalmozott anyagi javai ellenére sem feledkezett meg arról, hogy imádja az Urat. Alárendelte önmagát Istennek, hálás volt, és szüntelen imádkozott - úgy önmagáért, mint népéért is.

Leo Ranzolin
A Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke

Fordította: Liebhardt László

1 Mózes 41

Mózes első könyvének 41. fejezete bizonyos értelemben a 40. fejezet témáját folytatja. József – részben a főpohárnok feledékenysége miatt –

további két évet tölt börtönben, majd egy olyan történet következik, amely Nabukodonozor álmára emlékeztet. Mindkét hivatalnok álmot látott, amelyeket a bölcsek és mágusok nem tudnak megfejteni, de egy zsidó rab megfejti. Gyanítom, hogy amikor a főpohárnok megemlékezett Józsefről, beszélt József jelleméről és képességeiről is a fáraónak. Logikusnak tűnik, hogy mielőtt Józsefet hívatta volna és a főpohárnok elbeszélésére alapozott volna, bizonyára leellenőriztette az információkat a börtönőrökkel. Ettől kezdve a király tisztában lett volna József jellemével és képességeivel.

Ezen kívül, a börtönőrök József iránti jóindulata miatt nem lett volna meglepő, ha biztatták volna őt azzal, hogy szóltak egy-két jó szót a királynál érdekében. Mennyire csábító lehetett két év rabság után, amit egy el nem követett vétekért kapott, hogy megpróbáljon kegyért udvarolni az által, hogy elcsavarja, és úgy igazítja az üzenetet, hogy elfogadhatóbb és meghatóbb legyen a király számára! Talán beszélhetett volna csak a hét bő esztendőről, és kihagyhatta volna az éhséget, vagy az éhség hét esztendejét értelmezhette volna valaki másra, és így tovább. De József nem alakította úgy az üzenetet, hogy azzal a király kegyeiért udvaroljon. Tisztán, teljesen, természetesen hirdette teljes tapintattal és tisztelettel. Itt újra azt látjuk, hogy József felülmúlja Júda önző törekvését, hogy politikailag kedvezőbb képet mutasson. Ezt a tényt tovább erősíti József azonnali válasza a fáraónak, hogy ő nem tud álmokat fejteni, hanem Isten ajándéka tette őt alkalmassá erre. József alázatossága, becsületessége és jelleme túlragyogja Júda kaméleonszerű személyiségét.     

József először hatalomra emeltetik, olyanra, mint a Potifáré, később pedig egyenlővé tétetik a fáraóval, kivéve persze a közvetlen uralkodói teendőket. Mindebben nem látjuk jelét a keserűségnek vagy rosszindulatnak. Józsefet majdnem megölik a testvérei, elrabolják és rabszolgának eladják, nemi erőszak hamis vádjával illetik, emiatt bebörtönzik, később mégis mindent Isten gondviselő vezetésének tulajdonít, hogy szabadulást biztosítson családjának az éhségtől. Úgy tűnik, hogy Józsefnek egyszerű, de megingathatatlan hite volt Istenben, hogy valahogy igazságot fog tenni a maga idejében. Az ilyen hit alkalmassá teszi az embert arra, hogy jóindulatú maradjon az igazságtalanság és rossz bánásmód közepette is.

Stephen Bauer, Ph.D.

Southern Adventist University

Collegedale, TN

Mai szakasz: 1 Királyok 8

A 8. fejezet a Biblia egyik legszebb és legemlékezetesebb fejezete. Mindnyájan láttunk már csodálatos összejöveteleket, mint a világkongresszusok, egyházi központok megnyitása, gyülekezetek felavatása; de Salamon Templomának felavatásához semmi sem hasonlítható! A Király maga lett a próféta és a pap, amint Isten népének ehhez a legdicsőségesebb fejezetéhez vezette a nemzetet. Salamon minden követ megmozgatott ezért az ünnepségért! Aprólékos pontossággal dolgozott, és teljesítette apjának, Dávidnak vágyát, hogy házat emeljen az Úrnak. Mindenkit összegyűjtött a királyságból a vezetőktől fogva a közemberekig, hogy Dávid városába kísérjék a szövetség ládáját. Hatalmas sokaság volt ott! Salamon azt akarta, hogy Izrael történetében örökre maradjon fenn ez a nap. Amint a papok elhagyták a Szentélyt, olyan látványban és fenséges jelenetben volt részük, amit emberi szavakkal ki sem lehet fejezni. Felhő ereszkedett az épületre, és Isten dicsősége betöltötte a Templomot! Isten ígérete beteljesedett! Népe között marad és gyermekeivel lakozik! Milyen csodálatos érzés, hogy jelenléte betölti az új Templomot!

 Salamon áttekinti a néppel együtt az Úr csodáit, amelyek a nép egyiptomi kivonulása óta történtek. Újra felidézte, mennyire vágyott Dávid arra, hogy házat építsen az Úrnak, s hogy ő elhatározta: teljesíti apja kívánságait. A Templom készen állt a maga dicsőségében! Ellen White ezt írja: „Páratlanul szép és utolérhetetlenül pompás volt az a fejedelmi épület, amelyet Salamon és társai emeltek Isten és az istentiszteletek számára” (Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 24. oldal).

E csodálatos nap csúcspontja Salamon imája volt, amely a Biblia egyik leglenyűgözőbb imádsága! Az avatási beszéd után Salamon letérdelt a felavatási imához. Különféle kifejezésekkel szólítja meg Istent: „Uram, Izrael Istene!” „Óh Uram, én Istenem!” „Uram, Isten!” Négy főbb kérést intéz az Úrhoz: 1) vigyázzon a Templomra éjjel és nappal; 2) hallgassa meg imáikat; 3) hallgassa meg Izrael minden kérését; 4) válaszoljon nekik és bocsássa meg bűneiket. Salamon legfőbb üzenete, amelyet át akart adni a népnek, a világnak, és mindnyájunknak, a következő: „Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más” (60. vers).

Leo Ranzolin

Nyugalmazott generál konferenciai alelnök

1 Mózes 40

A történet következő jelenetében Józsefet a börtönben látjuk. A tény, hogy Potifár bebörtönzi Józsefet, és nem végezteti ki, azt jelzi, hogy ura hitt József ártatlanságában. Potifár talán bizonyos fokig félt felsége hatalmától, és nem merte felmenteni Józsefet, de nem ölette meg, ahogy elvárható egy ilyen vád esetén. Van egy másik téma is, amely folytatódik, annak ellenére, hogy eddig a pontig keveset foglalkoztam vele, éspedig az, hogy itt Egyiptomban, amibe József belekezd, azt Isten megáldja, és ezáltal olyan vezetői szerephez jut, amilyenben most látjuk. A 39. fejezet azzal fejeződött be, hogy József a börtön felügyelője, ahol a börtönőr pontosan úgy bízik benne, mint korábban Potifár. Valami volt József jellemében, ami kiváló képességeivel kombinálva, kiváltotta a börtönőr elismerését. 

Két politikai gyanúsítottat bíztak József felügyeletére. Jelleme még ebben az élethelyzetben is arra készteti a hivatalnokokat, hogy bízzanak benne. Ahelyett, hogy támogatta volna őket jogtalan bebörtönzésük miatti önsajnálatukban, odafigyel arra, hogy ápolja érzelmi egészségüket. Miután mindketten álmot láttak, észreveszi zaklatottságukat, és érdeklődést tanúsít irántuk. Meghallgatja imájukat, és felkészül az értelmezésre. Az egyik álmot könnyű volt magyarázni, mert jó hírt tartalmazott: „kiszabadulsz és visszakapod munkádat.” A jó hírt könnyű átadni. Kivéve egy eshetőséget.

Ha József értelmezése nem válik be, jó hírneve csorbát szenvedhet, és elveszítheti pozícióját még itt a börtönben is, és talán ki is végezhetik. József nyíltan megmondja az igazat, legyen szó akár jó, akár rossz hírről. Józsefet az igazság érdekli, és nem a róla alkotott kép. Nem próbálta meg manipulálni az üzenetet azért, hogy előnyért udvaroljon. Amikor lehetőséget látott arra, hogy jóvá tegyék igazságtalan bebörtönzését, ez egy alkalmi kérés volt, nem egy mindent uraló tényező döntésében, hogy őszinte és egyenes üzenetet közvetítsen. Úgy tűnik, József felülmúlja Júdát abban, hogy nem akarja megvédeni a róla alkotott képet azzal a kísértéssel, hogy rombolja erkölcsi tisztaságát. József ezen a területen is ellentéte a fondorkodó, taktikázó Júdának, akiről a 38. fejezet ír. Járjunk el mi is olyan becsületesen mások irányában, mint József!

Stephen Bauer, Ph.D.

Southern Adventist University

Collegedale, TN 

Mai szakasz: 1 Királyok 7

Hét évbe telt Salamonnak, hogy felépíttesse az Úr Templomát. Most azonban készen áll az újabb vállalkozásra, egy magánépítkezésre: egy teljes épületegyüttest szeretne építeni, amelyben megtalálható a saját palotája és a Fáraó leányának a palotája is. A történészek elfogadják azt a tényt, hogy az építkezés valóban 20 évbe telt, és ez meglehetősen lefoglalta Salamont. Felépítette a saját házát, a „Libanon erdő házát", és egy másikat a feleségének. Minden embernek vágya, hogy egy új otthont építhessen, amit a sajátjának tudhat, és amely az élete részévé válhat. Milyen kellemes újra meg újra hazamenni, és csak mesélni az emlékekről! Nem számít, hogy egy palotába, házba, vagy kunyhóba térünk haza. Első otthonunk emlékei kitörölhetetlenül bevésődnek agyunkba. Azonban dicséretes, hogy Salamon először az Úrnak épített épületet! A saját háza csak azután következett. Csakis az Úré volt ez a kiváltság. Legyen ez a mi tapasztalatunk is: az első helyet a szívünkben mindig Istennek készítsük, neki kell elsőbbséget adnunk.

Minden építtető megpróbálja a legügyesebb és legmegbízhatóbb mesterembereket alkalmazni. Salamon is egy olyan embert kért, aki ügyesen bánik a fémekkel,és Tírusz királya, Hírám elküldte hozzá névrokonát, a rendkívül ügyes, tapasztalt fémművest. Salamon a legjobb remekműveket akarta készíttetni a Templom számára. Isten különleges bölcsességgel áldotta meg ezt az embert, és ő volt az egyedüli, aki el tudta készíteni a templom két oszlopát. Az oszlopok neve Jákin és Boáz lett. Ez a két oszlop később igen híressé vált, a héber írók folyamatosan beszéltek róluk. Amikor Nabukodonozor, Babilónia királya elfoglalta Jeruzsálemet, magával vitte ezt a két oszlopot Babilonba. Végezetül a Salamon által készíttetett temérdek edényt, valamint a pusztabeli szent sátor felszerelését – az aranyoltárt, az aranyasztalt, a gyertyatartót, a lámpatartókat stb. – vitték be a Templomba. Így Salamon befejezte a Templom építését, és mindent, amit még az édesapja erre a célra szentelt, az aranyat, ezüstöt és tálakat az Úr házának kincsei közé helyezte.

Leo Ranzolin

Nyugalmazott generál konferenciai alelnök
Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 39

Ez a fejezet egy másik csábítási történetre összpontosít, ami sok szempontból hasonlít a 38. fejezetben leírt eseménysorhoz. Ebben a fejezetben Onán szexuálisan kihasználja Támárt, miközben elkerüli a teljes felelősséget; és ezzel bemutatja azt a fajta szexualitást, amelynek elsődleges célja a személyes élvezet és a szexuális fogyasztás. Hogy Júda egy prostituált szolgáltatásait igénybe veszi, csak erősíti ennek a fejezetnek a hangnemét. Úgy tűnik, hogy Potifár felesége is így tekint a szexualitásra. „Szemet vet” Józsefre, mivel „szép termete és szép arca volt” (6-7 versek), A „szemet vet" kifejezés közvetlenül utal arra, hogy az asszony nyíltan igényli a szórakoztatást nyújtó szexet Józseftől. Ő egy idősebb nő, akiben emésztő vágy ébred egy fiatal férfi iránt. Arra vágyik, hogy József kielégítse vágyait, mint Júda és Onán Támárral. De miközben Potifár felesége, Júda és Onán a szexualitást a szórakoztatás oldaláról közelítik meg, Támár teljesen különbözik tőlük. Ő egy gyermeket akart, egy örököst és nem élvezetet. Ám a kizárólag gyermeknemzési célból történő szex egy egyedülálló asszony részéről, a megfelelő és mély, intim emberi kapcsolat kialakítása és fenntartása nélkül, amely csak a házasság keretén belül képzelhető el, szintén erkölcsi hiányosság.    

József – Potifár feleségének adott – válasza véleményem szerint Mózes öt könyvének, és valószínűleg az egész Szentírás szexuál-teológiájának csúcspontja. A 8. versben azt olvassuk, hogy az asszony naponta gyötörte csábító szavaival és gesztusaival Józsefet. Bizonyára ez az egyik legkorábbi feljegyzett szexuális zaklatás a történelemben. József erkölcsi érvelése meghökkentő. A 8-9. versekben azzal érvel, hogy Potifár teljesen megbízik benne. Semmit sem tartott vissza Józseftől, és feladatkörét tekintve ő maga sem volt nagyobb Józsefnél az udvartartásban. Úgy építi fel érvelését, hogy arra az erkölcsi kötelességre utal, miszerint nem élhet vissza Potifár bizalmával. Így, amikor a döntő érvhez ér, már várjuk tőle, hogy azt mondja: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetnék Potifár ellen?!" És ez kiváló erkölcsi érvelés lehetett volna. József azonban hirtelen gondolati síkot vált: Potifár helyett Istent említi. Milyen szempontból mondhatta, hogy ez Isten elleni bűn lenne?

A 9. versben József úgy érvel, hogy Potifár és ő egyenlők az udvarban, kivéve EGY dolgot: Potifár lefekszik feleségével, de József nem. Ez az egy dolog különbözteti meg Potifárt Józseftől. József elismeri, hogy ez Isten igazi ideálja a szexualitással kapcsolatosan. Az élvezet és a gyermek nem az elsődleges céljai a szexualitásnak. Ezek örömteli ráadások. A szexualitás célja, hogy kifejezze és megőrizze a férj és feleség közötti kizárólagos intimitást. Ha József engedne Potifárné nyomulásának, az nemcsak Potifárnak József (és felesége) iránti bizalmával való visszaélés lenne, hanem aláaknázná a szexualitás Isten által elrendelt, férj és feleség közötti kizárólagos jellegét. Hiszem azt, hogy a házassági kapcsolat intimitásának ez a teológiája vezeti oda Pál apostolt, hogy kijelentse: a férj és feleség éljen rendszeres szexuális életet egymással, hogy elkerüljék a kísértést, és ne essenek bele a szexuális erkölcstelenség bűnébe (1Kor 7:2-5). Így József erkölcsileg magasabb rendűnek bizonyul Júdánál, amikor mindketten ugyanazzal a kísértéssel néznek szembe. Az üzenet még hangsúlyosabb, ha átgondoljuk azt, hogy Júda semmit sem veszítene, ha erkölcsös lenne; a rabszolga Józsefnek viszont semmi esélye sincs a győzelemre, ha erkölcsösen viselkedik. És valóban úgy tűnik, hogy veszít, amikor hamisan megvádolják azzal a bűnnel, amely ellen olyan ékesszólóan érvel.

Stephen Bauer, Ph.D.

Southern Adventist University

Collegedale, TN

Mai szakasz: 1 királyok 6

Salamon a zsidók kivonulása után 480 évvel, uralkodásának negyedik évében kezdte el építeni a templomot. Az Úr részletes utasításokat adott a bámulatos építkezéshez, Salamon pedig mindent pontosan azok szerint teljesített. Nem akart nagyképű lenni, de szeretett volna egy házat az Úrnak. A pusztában felállított Szent Sátorhoz hasonlóan, Isten most is szigorú előírásokat adott, és Salamon engedelmeskedett! Az is nagy jelentősséggel bír, hogy az építkezés közepette az Úr megszólítja Salamont – valószínűleg álmában –, és ígéretet tesz neki. Hogyha követi az Urat, megtartja minden rendelését, végrehajtja ítéleteit, és betartja parancsolatait, akkor biztosítja Salamont arról, hogy Izrael gyermekei között fog lakni. Ez a csodálatos ígéret nyilvánvalóvá tette Salamon és Izrael népe előtt, hogy az Úr kitart mellettük. A kezdetektől fogva az volt Isten vágya, hogy az emberekkel lehessen. Mózes ezt a parancsot kapta Istentől: „És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam" (2Móz 25:8).

A keresztényeknek és mindazoknak, akik szeretik Istent, nagyszerű érzés tudni, hogy a Mindenható csakis arra vágyik, hogy velünk lehessen. A zsoltáríró azt mondja: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" (Zsolt 90:1). Ennek a hajléknak több jelentése is van: házban lakni, letelepedni, maradni, valamint sátrat és imaházat is jelent. Salamon megtapasztalta Isten jelenlétét az életében, és azt szerette volna, hogy Izrael népe is megértse ennek jelentőségét. Azt szerette volna, hogy ők is megtapasztalják és megértsék, Isten mennyire vágyódik arra, hogy közösségben legyen velünk.

Mi is az élő Isten temploma vagyunk. Végül az emberek megértették, hogy Salamon nagy temploma, amit építtetett, csak egy szimbolikus épület volt. Salamonhoz hasonlóan, aki figyelmesen követte az utasításokat, nekünk keresztényeknek is el kell fogadnunk Isten vezetését, hiszen Szentlelke által Ő maga lakozik bennünk.

Leo Ranzolin

Nyugalmazott generál konferenciai alelnök

Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 38

Mózes első könyvének 38. fejezete szokatlan fejezet a Bibliában. Körülfogja a 37. fejezet utolsó versének bejelentése, hogy a midiániták eladták Józsefet rabszolgaként Potifárnak, és ugyanez a bejelentés a 39. fejezet első versében. Ha kitörölnénk a 38. fejezetet a kéziratból, kevesen vennék észre – ha egyáltalán valaki észrevenné –, hogy valami hiányzik. Ezt erősíti az a tény is, hogy Józsefet meg sem említi a 38. fejezet. azonban vitatnám azt, hogy ez a történet kritikus pont lenne József történetében.

Miközben a tudósok véleménye megoszlik 1 Mózes 38 célja és értelme felől, számomra úgy tűnik, hogy 38. fejezet megrajzolja Júda tapasztalatának profilját József korai börtönévei alatt. Júda elhagyja Jákób családját, és elszegődik egy adullámbeli emberhez. Miközben a szöveg nem árulja el, hogy miért, a zsidó hagyományban található egy utalás, amely azt állítja, hogy testvérei zaklatták Júdát apja József utáni gyásza miatt, és ő elmenekült. Úgy tűnik, hogy Júda – a testvérek vezetője – elidegenedik tőlük és a patriarkális családtól. Feleségül vesz egy kánaáni asszonyt, akitől három fia születik. Júda "lemenetelének" kettős értelme van. Délebbre költözött földrajzilag, de úgy tűnik, erkölcsileg is lefelé haladt. Az a véleményem, hogy Mózes, József történetének ellentéteként szúrja be ezt a feljegyzést Júdáról, mégpedig azzal a szándékkal, hogy jobban bemutassa Júda jellemét József, a hős történetével szemben.

Júda jellemére abban a történetben derül igazán fény, amely arról szól, miként is reagál, amikor elveszíti két fiát, akik feleségül veszik Támárt. Odaígéri ugyan az asszonynak harmadik fiat is, hogy férje lesz, amikor majd felnő, de nyilvánvaló, hogy nem áll szándékában kockáztatni a harmadik fiát Támár kedvéért. Júda tehát csaló.

Jelleme meglátszik Támár kísértésének történetében is. Támár kifundálja, hogyan szerezzen örököst első férjének. Úgy tűnik, hogy csak egyetlen esélye van, hogy meglepje Júdát; amely ha meghiúsul, mintegy időzített bombaként fog ketyegni életútján. Azzal, hogy – Júda feleségének halála után – közönséges prostituáltnak tetteti magát az út mentén, Támár sejtet valamit Júda erkölcséről. A férfinak bizonyára bevett szokása volt prostituáltak szolgáltatásait igénybe venni. Ráadásul úgy viselkedik és úgy beszél vele, mint egy tapasztalt veterán. Júda szexuális téren erkölcstelen volt.

Az a lépés, hogy Júda követet küldött maga helyett a prostituálthoz kifizetni a szolgáltatást, aki elegáns szóval “felavatott paráznának”, vagy “kultikus paráznának” nevezte az asszonyt, arra volt hivatott, hogy megvédje Júda hírnevét a nyilvánosság előtt; hiszen ezzel azt sejtette, hogy Júdának elfogadható indoka volt a parázna nő támogatására. Ráadásul, érvényteleníti a meg nem valósult fizetséget, miután – mai kifejezéssel élve – ellopta a másik identitását, mert félt az emberek megvetésétől. Júda olyan, mint egy távirányító: másokat vesz rá a piszkos munka elvégzésére, hogy saját “makulátlan” hírnevét megőrizze. Ez tükrözi az előző, 37. fejezetben megismert módszerét, amikor is eladja Józsefet rabszolgának, mert úgy véli, a rabszolgasors biztosan kioltja majd öccse életét. Júda nagyon alattomos politikát folytatott: erkölcstelen tevékenysége közepette kitartóan őrizte jó hírnevét.

Júda jellembeli hiányosságait – a csalást, a szexuális erkölcstelenséget, s a jó hírnév leple alatt elkövetett aljasságokat – az elkövetkező fejezetekben József fogja diadalmasan felülírni. József ugyanis tündöklő győzelmet arat mindabban, amiben Júda elbukott, s ennek első példáját a 39. fejezetben fogjuk látni a párhuzamos “csábító-történetben”.

Stephen Bauer, Ph.D.

Southern Adventist University

Collegedale, TN

Mai szakasz: 1 Királyok 5

Végre békesség volt az országban! Ez minden uralkodó vágya, habár vannak olyanok, akik olyan nagyravágyóak, hogy soha nem lesznek elégedettek. Dávidot arról ismerték, hogy ő a harcos király, ám végül fia, Salamon érte el a békét. A neve is azt jelenti: „békés”. Tudjuk, nem Isten akarata volt, hogy Izrael háborúzzon, és folyton ellenséges viszonyban legyen a szomszédos nemzetekkel. Dávid legnagyobb vágya az volt, hogy templomot építhessen az Úrnak. A Mindenható azonban nem engedte meg neki, de biztosította őt arról, hogy Salamon meg fogja valósítani ezt a tervet. Salamon elfogadta a megbízatást apjától, és fontos feladatának tartotta uralkodása alatt. Hírám – Tírusz királya – Dávid nagy barátja volt. Amikor tudomást szerzett Dávid tervéről, nagyon tetszett neki, és követeket küldött Salamonhoz azt üzenvén, készségesen segít neki. Salamon bölcs szavai nagyon megérintették Hírámot, mert a király a szidóniak szakértelmét dicsérte. Az volt ám az árucsere! Faanyagért élelmet kaptak cserébe.  A föníciaiak és a szidóniak bizonyára nagyon értettek a szálfák és gerendák megmunkálásához.

Különös nyomon követni a két király barátságának alakulását! Salamon nagyszerűen tudott bizonyságot tenni, és megismertetni Izrael Istenét a környező nemzetekkel. Pontosan ezt várja Isten attól a nemzettől, amely vallja, hogy Őt követi. Mind a nemzet, mind annak polgárai feladatuknak kell, hogy tekintsék az országot irányító mennyei törvények és alapelvek megismertetését. A Tírusz királyával kötött szövetség által Salamon meg tudta alapozni Izrael történelmének egyik legdicsőségesebb korszakát. Salamon teljesíteni akarta apjának tett ígéretét. Ez a vágy szerető szívének legmélyéről fakadt. Elkötelezett volt amellett is, hogy fenséges templomot emeljen Isten tiszteletére, ami annak jelképe lesz, hogy az Úr népe között lakozik. Hatalmas köveket faragtak Isten Háza számára. E nagyszerű álom megvalósításához Salamonnak segítségre és munkásokra volt szüksége. Körülbelül 30 000 munkást toboroztak. Egy hónapig dolgoztak Libanonban, majd két hónapig otthon. Salamon irgalmat és együttérzést tanúsított munkásai irányában.

Ez jó példa a mai munkáltatók számára is, miként kell jóindulattal és szívvel bánni alkalmazottaikkal.

Leo Ranzolin

Nyugalmazott generál konferenciai alelnök

1 Mózes 37

1 Mózes 37 egy hosszabb történet kezdete, amelynek fókuszában József személye áll. Nagyon hamar tudomást szerzünk arról, hogy Jákób jobban szerette őt a többi testvérénél, és ez egy rosszul működő család történetének kellős közepébe röpít el bennünket. Ez a családi dinamika sokkal bonyolultabb, mint hinnénk: nem csak egy egyszerű történet arról, hogy egy apa elfogult egyik fiával szemben. Egyes tudósok rámutatnak arra, hogy Lea első három fia úgy viselkedett, hogy teljesen alkalmatlanok lettek arra, hogy megkaphassák az elsőszülöttséggel járó kiváltságokat. Ahogy Absolon megpróbálta Dávidot trónjától megfosztani azzal, hogy lefeküdt apja ágyasaival, úgy Rúben, Lea elsőszülöttje is lefekszik Jákób ágyasával, s ezzel nyilvánvalóvá teszi azt, hogy apját meg akarja fosztani törzsi vezetői tisztétől. Ez a tette kizárta őt abból a körből, hogy apja elismerje elsőszülöttségi jogát. Lévi és Simeon következtek a sorban, de alattomos magatartásuk Sekhem népe iránt nagy bánatot okozott Jákóbnak, és emiatt ők is az elsőszülöttségi jogból kiselejtezettek listájára kerültek. Így a negyedik fiú, Júda következne a sorban, de Jákób megváltoztatja a vonalat, és a második, kedvelt feleségének elsőszülött fiát, Józsefet teszi meg az elsőszülöttség nyilvánvaló várományosának. Jákób ezt a döntést egy különleges köntössel akarta jelezni, és azzal, hogy Józsefet otthon tartotta, míg a többieket kiküldte a mezőre juhokat legeltetni. A 37. fejezetben bemutatott közösség rossz működésének ez a nyílt kivételezés az alapja.

József – a nyilvánvaló kedvenc –, szintén rossz ítélőképességéről tesz bizonyságot, amikor testvéreiről fecseg, hogy még jobban megkedveltesse magát az apjával. Álmaival is hencegett testvéreinek és szüleinek ahelyett, hogy négy szem közt kért volna tanácsot édesapjától, hogy miként kezelje bölcsen ezt az üzenetet. József tettei irritálták a testvéreit és szüleit, és tovább izzították az amúgy is rossz helyzetet. Mi is lehetünk olyan ellenszenvesek, mint József, amikor kijelentjük magunkról, hogy Jelenések 12 maradéka vagyunk, miközben Józsefhez hasonlóan, ostoba módon kérkedünk vélt kivételezett helyzetünkkel, miközben elidegenedünk azoktól, akik nem hozzánk hasonlóan hisznek.

Amikor József lement megkeresni testvéreit, hirtelen és egyszerre mutatkozott meg a család rossz működésének minden keserű gyümölcse. A testvérek összeesküdtek, hogy megölik Józsefet. Rúben, aki lehetőséget látott arra, hogy visszaszerezze apja kegyeit, megpróbálta más mederbe terelni az eseményeket, hogy megmenthesse Józsefet, és élve tudja átadni őt Jákóbnak. Júda ravaszul észrevette a cselt. Azzal, hogy megegyezett a testvérekkel József eladásáról, Júda bebiztosította magát, hogy mindenki hallgatni fog. Ezzel meghiúsította Rúben esélyét az apjával való megbékélésre, Józsefet pedig eltette az útból azzal a megfontolással, hogy így ő lesz az elsőszülöttségi jog várományosa. Júda így vezetőként és a testvérek szószólójaként emelkedik ki a történetben, így gonosz vetélytársa lesz Józsefnek, a leendő hősnek. Júda alakja az olyan fajta hatalom dinamikáját jelképezi, amely hatalmát arra használja fel, hogy mindenek felett biztosítsa önös érdekeit, ahelyett, hogy önzetlenül védelmezné a többség javát. A mai vezetők tartsák szem előtt, mekkora károkat okozhatnak családoknak és gyülekezeteknek azzal, ha hatalmukat felhasználva saját érdekeik után futnak.

Stephen Bauer, Ph.D.

Southern Adventist University

Collegedale, TN

Mai szakasz: 1 Királyok 4

Amint Salamon előkészíti munkacsoportját az elkövetkező néhány évre, ahogy a vezetők a múltban is tették, tudja, hogy segítségre van szüksége. Ez a fejezet számtalan nevet sorol fel, akik a királyi kormánytanács tagjai voltak. A választások befejezése után minden vezető bejelenti azokat a neveket, akik a különböző területek felelősei lesznek az országban. Salamon nagyon bölcsen választott. Olyan vezetőkre volt szüksége, akik pozitív befolyással lesznek az országban.

Figyelemre méltó, hogy a Hetednapi Adventista Egyház öt évente tisztviselőket és osztályvezetőket választ, akik az elnököt segítik hatalmas feladatában, hogy a világszéles egyházat vezesse. Salamon tizenkét tisztviselőt választott, akik a pénzügyeket intézték, összegyűjtötték az adókat az udvar működtetésére. Maga Jézus is tizenkét férfit választott, hogy az Igét hirdessék, és elvigyék szeretetéről és együttérzéséről szóló üzenetét a világnak. Ez a vezetés elengedhetetlen feltétele, és Salamon gondosan választotta ki azokat, akik segítenek majd neki a királyság megszilárdításában. Az Istentől kapott értelem és bölcsesség segítette őt abban, hogy Izraelt befolyásos, erős országgá tegye. Hírneve és bölcsessége az ország határain túl is ismert lett, és az emberek mindenhonnan jöttek őt hallgatni. Emberileg lehetetlennek tűnik, hogy valaki háromezer példabeszédet és 1005 éneket írjon Isten segítsége és beavatkozása nélkül. Igaz, hogy gazdag volt, de az is igaz, hogy ezt az ország előmenetelére használta. Dicséretre méltó, hogy Salamon milyen alaposan ismerte a természetet, Isten legfontosabb tankönyvét. Szakértelme kiterjedt a fákra, madarakra, halakra, és csúszómászókra. Mindenek felett pedig együtt érző szíve volt.

Minden megszerzett tudásunkon túl szükség van arra, hogy együtt érző szívvel rendelkezzünk.

Leo Ranzolin

Nyugalmazott generál konferenciai alelnök

1 Mózes 36

A mai olvasó számára úgy tűnhet, hogy Mózes eső könyvének 36. fejezete fölöslegesen foglalja a helyet a Bibliában. Miért ez a részletes nemzetségi táblázat egy olyan vérvonalról (Ézsau és az edomiták), amely nem vezet sehova?! Ez a fejezet különösen hasznos lehet az adventista hívők számára abból a szempontból, hogy hogyan viszonyuljanak Isten más gyermekeihez, akik nem úgy élnek és hisznek, mint mi.

Igaz az, hogy egy napon Babilon és parázna lányai megítéltetnek, és megsemmisíttetnek (Jelenések 17 és 18). Hasonlóképpen Ézsau leszármazottai is üldözték Isten népét és ennek vége ítélet és megsemmisítés lett (Ésa 34:5 és Abdiás egész könyve). De figyeljük meg, hogy közben hogyan viszonyult Isten Ézsau leszármazottaihoz! Isten Ábrahámnak nemzetségek sokaságát ígérte (1Móz 17:4). Jákób és Ézsau születése előtt Isten azt mondta Rebekának, hogy két nemzetség van a méhében (1Móz 25:23). Később így tanította Isten az izraelitákat: „Ne utáld az Edomitát; mert atyádfia az” (5Móz 23:7). Tulajdonképpen Isten azt mondta az izraelitáknak pusztai vándorlásuk ideje alatt, hogy ne háborúskodjanak Ézsau leszármazottaival, ne igényeljenek maguknak semmit abból a földből, amit Isten nekik adott, és békésen vásároljanak tőlük élelmet és vizet, mivel ők Izrael testvérei (5Móz 2:2-5).

Mózes első könyvének 36. fejezete emlékeztette Izraelt arra, hogy kik az ő elidegenedett testvérei. 1 Mózes 36 emlékeztet bennünket arra, hogy nekünk is vannak elidegenedett testvéreink, akik szintén Isten gyermekei és az Ő gondoskodásnak tárgyai; és Jézus szavait is eszünkbe juttatja: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók” (Jn 10:16). 

Douglas Tilstra

Southern Adventist University