Salamon uralkodását nevezhetnénk Izrael népének
aranykorának is. Bölcsességének és gazdagságának híre bejárta az egész
Közel-Keletet. Sába királynőjét – akit a Dél királynőjének is hívtak – szintén
nagyon lenyűgözték a Salamonról hallott hírek.. Igazából nem tudjuk, hogy
honnan is jött pontosan. Némelyek szerint Arábiából, mások szerint Etiópiából.
A lényeg azonban az, hogy ő személyesen akart megbizonyosodni Salamon
hírnevéről és bölcsességéről. Azt mondta, hogy nem hitt a szóbeszédnek, miután azonban
személyesen látogatta meg a királyt, és mindezt saját maga látta, azon a
véleményen volt, hogy a király bölcsessége és gazdagsága felülmúlja mindazt,
amit róla hallott. És mindebben az az igazán csodálatos, hogy ő is Izrael
Istenének tulajdonította a dicsőséget.
Salamon és Sába királynője kölcsönösen ajándékokat adtak
egymásnak. Mindazonáltal Salamon nem követte el Ezékiás hibáját, aki bemutatta
az egész gazdagságát és elfelejtette az Úrnak adni a dicsőséget. Sába
királynőjét annyira lenyűgözte Izrael Istene, és az, amit Salamonnak adott,
hogy azt gondoljuk, ez a látogatása hozzájárult ahhoz, hogy át is adja életét
Izrael Istenének (ld. Mt 12:42). Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindenünket,
amink van, Istentől kaptuk! E világ dolgai eltörpülnek Isten dolgai és
gyermekeinek adott lelki jótéteményei mellett. Sajnos az emberek úgy gyűjtenek
gazdagságot, hogy mindezt nem az Adományozónak tulajdonítják. Sába királynője
sokkal többet kapott vissza, mint amennyit Salamonnak adományozott: azokat az
áldásokat kapta meg, amit akkor kapunk, ha elismerjük, hogy Isten a Nagy
Gondoskodó. Salamon a Föld minden nemzetének bizonyságot tett. Mindannyian
azért jöttek hozzá, hogy hallják azt a bölcsességet, amit Istentől kapott. Adja
meg Isten, hogy láthassuk kettejüket, amint egymást köszöntik Isten országában!
Sok gyülekezeti tag van világszerte, akik elismerik, hogy
mindenüket Istentől kapták, és ezért cserébe mindent megtesznek, amit tudnak,
hogy az Ő ügyét előremozdítsák. Valakitől egyszer ezt hallottam: „Akármennyit is
adok Neki, Isten mindig sokkal többet ad vissza!” Isten az, aki felruház
bölcsességgel, tudással és jóléttel, és népe pedig dicsőíti az Ő nevét és
továbbsegíti munkáját.
Leo Ranzolin
Fordította:
Kóczián Károly
1 Mózes 42
Elérkeztünk József
történetének végső klimatikus mozzanataihoz. Ez magába foglalja Mózes első
könyvének 42-44 fejezeteit, amely után Jákób újra belép a képbe, és József már
nem lesz annyira központi szereplő. Számomra ez a három fejezet a Szentírás
legnagyszerűbb iróniáját mutatja be, de most összpontosítsunk a 42. fejezetre.
Az író nagyszerű drámai
és ironikus módon bontja ki a történetet, amint József régi álmai arról, hogy a
családja leborul előtte, kezdenek beteljesedni. Jákób a tizenegy testvér közül
tízet küld el Egyiptomba élelemért. Az a taktika, hogy Jákób nem küldi
Benjámint, plusz az a tény, hogy Benjámin Rákhel fia volt és Józsefnek édes
testvére, azt sejteti, hogy Benjámin az új kivételezett, aki József szerepébe
lép. Jákób mindent megtesz azért, hogy Benjámin épségét megvédje, hisz' ő
örökli majd az elsőszülöttséggel járó jogokat. És természetesen a tíz testvér,
akik elrabolták és eladták Józsefet, most tudtukon kívül megjelennek előtte.
Nem kétség, hogy
öltözete, és a fizikai változások miatt, amely József külső megjelenésében
végbement, miközben teljes felnőtt korúvá vált a távollétükben, testvérei nem
ismerték fel őt, de azt hiszem, hogy a testvérek úgy vélték: az elkapatott
kistestvér nem élte túl a rabszolgaság borzalmait. 1 Mózes 44:20-ban Júda
világosan hangot ad meggyőződésének, hogy József meghalt. Mivel halottnak
hitték, eszükbe nem gondolták, hogy találkozhatnak vele Egyiptomban. Ennek
tudható be tudatlanságuk.
József ahelyett, hogy
erőt alkalmazott volna, hogy bosszút álljon rajtuk, egy játékba kezd velük
azzal, hogy három napra bebörtönzi őket. Aztán istenfélelmet mutatva szabadon
bocsátja őket, de Simeont továbbra is börtönben tartja. József nem akar
erkölcsi felelősséget magára venni azzal, hogy elpusztítja családjaikat - és
saját rokonait. A testvéreknek szigorúan megparancsolja, hogy ne térjenek
vissza legkisebb testvérük nélkül - mintegy próbájaként annak, hogy nem kémek.
Aztán titokban visszaadja ezüstjüket, amit a hazavezető úton felfedeznek, ezzel
is növelve megdöbbenésüket. A József vélt halála miatti bűntudatuk, még mindig
üldözi őket, és azon vitatkoznak egymással, hogy milyen kegyetlenül bántak
vele. Úgy érzik, hogy Isten számon kéri rajtuk az ő vérét (ez egy másik jele
annak, hogy Józsefet halottnak gondolták).
Józsefnek ezek a tettei
egy bizonyítási sorozat első mozzanatai, amelyek arról árulkodnak neki, hogy
mivé váltak testvérei. József egy szabadítási tervet készít, hogy helyreállítsa
családja egységét, de a testvérek semmit sem gyanítanak ebből.
Stephen
Bauer, Ph.D.
Southern
Adventist University
Collegedale,
TN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése