Mai szakasz: 1 Királyok 7

Hét évbe telt Salamonnak, hogy felépíttesse az Úr Templomát. Most azonban készen áll az újabb vállalkozásra, egy magánépítkezésre: egy teljes épületegyüttest szeretne építeni, amelyben megtalálható a saját palotája és a Fáraó leányának a palotája is. A történészek elfogadják azt a tényt, hogy az építkezés valóban 20 évbe telt, és ez meglehetősen lefoglalta Salamont. Felépítette a saját házát, a „Libanon erdő házát", és egy másikat a feleségének. Minden embernek vágya, hogy egy új otthont építhessen, amit a sajátjának tudhat, és amely az élete részévé válhat. Milyen kellemes újra meg újra hazamenni, és csak mesélni az emlékekről! Nem számít, hogy egy palotába, házba, vagy kunyhóba térünk haza. Első otthonunk emlékei kitörölhetetlenül bevésődnek agyunkba. Azonban dicséretes, hogy Salamon először az Úrnak épített épületet! A saját háza csak azután következett. Csakis az Úré volt ez a kiváltság. Legyen ez a mi tapasztalatunk is: az első helyet a szívünkben mindig Istennek készítsük, neki kell elsőbbséget adnunk.

Minden építtető megpróbálja a legügyesebb és legmegbízhatóbb mesterembereket alkalmazni. Salamon is egy olyan embert kért, aki ügyesen bánik a fémekkel,és Tírusz királya, Hírám elküldte hozzá névrokonát, a rendkívül ügyes, tapasztalt fémművest. Salamon a legjobb remekműveket akarta készíttetni a Templom számára. Isten különleges bölcsességgel áldotta meg ezt az embert, és ő volt az egyedüli, aki el tudta készíteni a templom két oszlopát. Az oszlopok neve Jákin és Boáz lett. Ez a két oszlop később igen híressé vált, a héber írók folyamatosan beszéltek róluk. Amikor Nabukodonozor, Babilónia királya elfoglalta Jeruzsálemet, magával vitte ezt a két oszlopot Babilonba. Végezetül a Salamon által készíttetett temérdek edényt, valamint a pusztabeli szent sátor felszerelését – az aranyoltárt, az aranyasztalt, a gyertyatartót, a lámpatartókat stb. – vitték be a Templomba. Így Salamon befejezte a Templom építését, és mindent, amit még az édesapja erre a célra szentelt, az aranyat, ezüstöt és tálakat az Úr házának kincsei közé helyezte.

Leo Ranzolin

Nyugalmazott generál konferenciai alelnök
Fordította: Rajki Dávid

1 Mózes 39

Ez a fejezet egy másik csábítási történetre összpontosít, ami sok szempontból hasonlít a 38. fejezetben leírt eseménysorhoz. Ebben a fejezetben Onán szexuálisan kihasználja Támárt, miközben elkerüli a teljes felelősséget; és ezzel bemutatja azt a fajta szexualitást, amelynek elsődleges célja a személyes élvezet és a szexuális fogyasztás. Hogy Júda egy prostituált szolgáltatásait igénybe veszi, csak erősíti ennek a fejezetnek a hangnemét. Úgy tűnik, hogy Potifár felesége is így tekint a szexualitásra. „Szemet vet” Józsefre, mivel „szép termete és szép arca volt” (6-7 versek), A „szemet vet" kifejezés közvetlenül utal arra, hogy az asszony nyíltan igényli a szórakoztatást nyújtó szexet Józseftől. Ő egy idősebb nő, akiben emésztő vágy ébred egy fiatal férfi iránt. Arra vágyik, hogy József kielégítse vágyait, mint Júda és Onán Támárral. De miközben Potifár felesége, Júda és Onán a szexualitást a szórakoztatás oldaláról közelítik meg, Támár teljesen különbözik tőlük. Ő egy gyermeket akart, egy örököst és nem élvezetet. Ám a kizárólag gyermeknemzési célból történő szex egy egyedülálló asszony részéről, a megfelelő és mély, intim emberi kapcsolat kialakítása és fenntartása nélkül, amely csak a házasság keretén belül képzelhető el, szintén erkölcsi hiányosság.    

József – Potifár feleségének adott – válasza véleményem szerint Mózes öt könyvének, és valószínűleg az egész Szentírás szexuál-teológiájának csúcspontja. A 8. versben azt olvassuk, hogy az asszony naponta gyötörte csábító szavaival és gesztusaival Józsefet. Bizonyára ez az egyik legkorábbi feljegyzett szexuális zaklatás a történelemben. József erkölcsi érvelése meghökkentő. A 8-9. versekben azzal érvel, hogy Potifár teljesen megbízik benne. Semmit sem tartott vissza Józseftől, és feladatkörét tekintve ő maga sem volt nagyobb Józsefnél az udvartartásban. Úgy építi fel érvelését, hogy arra az erkölcsi kötelességre utal, miszerint nem élhet vissza Potifár bizalmával. Így, amikor a döntő érvhez ér, már várjuk tőle, hogy azt mondja: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetnék Potifár ellen?!" És ez kiváló erkölcsi érvelés lehetett volna. József azonban hirtelen gondolati síkot vált: Potifár helyett Istent említi. Milyen szempontból mondhatta, hogy ez Isten elleni bűn lenne?

A 9. versben József úgy érvel, hogy Potifár és ő egyenlők az udvarban, kivéve EGY dolgot: Potifár lefekszik feleségével, de József nem. Ez az egy dolog különbözteti meg Potifárt Józseftől. József elismeri, hogy ez Isten igazi ideálja a szexualitással kapcsolatosan. Az élvezet és a gyermek nem az elsődleges céljai a szexualitásnak. Ezek örömteli ráadások. A szexualitás célja, hogy kifejezze és megőrizze a férj és feleség közötti kizárólagos intimitást. Ha József engedne Potifárné nyomulásának, az nemcsak Potifárnak József (és felesége) iránti bizalmával való visszaélés lenne, hanem aláaknázná a szexualitás Isten által elrendelt, férj és feleség közötti kizárólagos jellegét. Hiszem azt, hogy a házassági kapcsolat intimitásának ez a teológiája vezeti oda Pál apostolt, hogy kijelentse: a férj és feleség éljen rendszeres szexuális életet egymással, hogy elkerüljék a kísértést, és ne essenek bele a szexuális erkölcstelenség bűnébe (1Kor 7:2-5). Így József erkölcsileg magasabb rendűnek bizonyul Júdánál, amikor mindketten ugyanazzal a kísértéssel néznek szembe. Az üzenet még hangsúlyosabb, ha átgondoljuk azt, hogy Júda semmit sem veszítene, ha erkölcsös lenne; a rabszolga Józsefnek viszont semmi esélye sincs a győzelemre, ha erkölcsösen viselkedik. És valóban úgy tűnik, hogy veszít, amikor hamisan megvádolják azzal a bűnnel, amely ellen olyan ékesszólóan érvel.

Stephen Bauer, Ph.D.

Southern Adventist University

Collegedale, TN