A tanulságok és azok
alkalmazhatósága végtelen ebben a fejezetben. Milyen gyakran rajtakapjuk
magunkat, hogy olyan ösztönösen cselekszünk, mint Akháb, amikor sokkal inkább
Josafát példáját kellene követnünk: „Kérdezősködjél
még ma az Úr beszéde után."
Isten prófétái sosem népszerűek - és sajnos ez igaz Isten népének körében is. Izrael királya gyűlölte magához hívni a prófétákat, mivel csak nagyon ritkán mondtak neki jó híreket. Inkább a hamis híreket hallgatta meg a 400 hamis prófétától! És Mikeás saját maga mondja ezt: „Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mondánd nékem."
Mikeás üzenete éles ellentétben áll a hamis próféták kedves szavaival. Újra elmondhatjuk, mennyire értékeljük ennek az embernek a rendíthetetlen és elkötelezett hűségét Istenhez, még a lehetséges üldöztetés és bebörtönzés árnyékában is. A csata elkezdődött, és ahogy Mikeás megjósolta, Akháb a saját szekerében, a saját vérében állva hal meg. Elég szomorú vég egy olyan embernek, akinek Isten megváltást ajánlott fel újra meg újra. És bár az élete figyelmeztetésül szolgál mindnyájunknak, közülünk senki sem fog mást hibáztatni, hanem csak magát, hogyha elveszünk a végítéletkor. Ezért ha ma halljuk Isten hangját, akkor most jött el az idő, hogy válaszoljunk. Ma, csakis most tudunk választani: életet vagy halált. Vagy a Megmentőt választjuk, vagy önmagunkat. A választás mindig a mienk, és amit választunk, az fogja befolyásolni örök sorsunkat.
A Királyok első könyve kommentárjainak zárásaként figyeljük meg, hogy a Biblia újra meg újra utal arra, hogy a fiak mindig az apjuk lábnyomát követik (43. és 52. vers). Szülőkként a felelősségünk hatalmas - túlságosan is hatalmas ahhoz, hogy egyedül hordozhassuk. Legyen az az örök vágyunk, hogy úgy vezessük gyermekeinket, hogy ismerjék és szeressék Jézust, miközben szorosan kapaszkodunk Isten kezébe. A gyermekeink mindig figyelnek minket; egy nap ránk fognak hasonlítani. Ezért mi is igyekezzünk Jézusra hasonlítani! Ámen.
Charissa Fong
végzős egyetemi hallgató
Sydney, Ausztrália
Fordította:
Rajki Dávid
2 Mózes 4
Miután Isten elhívta, hogy szabadítsa meg
népét Egyiptomból, Mózes épp úton volt vissza Egyiptomba Cippórával és az
újszülött fiukkal. És akkor ez a meglepő eset: „Útközben
történt az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az ÚR, és meg akarta ölni. De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, lába
elé vetette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! Akkor
békét hagyott neki az ÚR.” (24-26. vers)
Micsoda hangnemváltás! Hát nem Mózes volt
Isten kiválasztott edénye az izraeliták Egyiptomból való kivezetésére? Ha Mózes
meghalt volna, miként szabadította volna meg Isten az Ő népét?
Egy hívő kétféle imát szokott mondani: „Uram,
ments meg engem, annak ellenére, ami vagyok!” Ez az ima áll az evangélium középpontjában. Mindegy, milyen jók vagy rosszak vagyunk, mind
bűnösök vagyunk, mind híjával találtatunk, és mindannyiunknak önmagunkon kívüli
megmentőre van szükségünk.
A másik ima, amit a hívők mondanak, ez:
„Uram, használj fel engem, annak ellenére, ami vagyok!” Mindig is Istenre
leszünk utalva, hogy a mi szerény erőfeszítéseinket az Ő áldásával támogassa.
Azonban néha, amikor így imádkozunk, azzal a hozzáállással tesszük, hogy noha
nem fektettem bele sok erőfeszítést, nem engedelmeskedtem, mégis az szeretném,
hogy Isten megáldja a fáradozásaimat. Ez olyan, mintha így imádkoznánk: „Segíts
jól teljesítenem a vizsgán úgy, hogy egyáltalán nem is tanultam rá!”
Ahhoz, hogy Isten megmentsen bennünket,
mindössze annyit kell tennünk, hogy megvalljuk, Megmentőre van szükségünk.
Ahhoz azonban, hogy Isten mások áldására használjon fel bnnünket ‑ a
családunkat is beleértve ‑, hajlandónak kell lennünk Istennel együtt
munkálkodni. Hajlandónak kell lennünk kiüríteni a szemetet és a figyelmet
elterelő dolgokat az életünkből – vagyis üres edényekké válni.
Istennek nem volt szüksége Mózesre tervei
véghezviteléhez. Ránk sincs szüksége. Mialatt Isten mindenkit az Ő akaratának
teljesítésére hív, Ő nincs ráutalva senkire – még a nagy Mózesre sem. Csak
tűnődhetünk azon, hány Mózes-vezető vallott kudarcot az elhívásában az idők
során.
Andy Nash
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése