Isten másodszor is megjelent
Salamonnak. Micsoda kiváltság egy emberi lény számára, hogy közvetlenül
beszélgethet a Mindenható Istennel! Ez mindannak a jóváhagyása és elismerése
volt, amit Salamon tett. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy kifejezzük
megbecsülésünket azok iránt, akiket szeretünk, és köszönetet mondjunk
mindazért, amit értünk tettek. Mindig helyénvaló egy-egy kedves szó azok felé,
akik dolgoznak értünk, és segítségünkre vannak. Isten meghallgatta Salamon
örökszép imáját, tetszését fejezte ki a templommal kapcsolatban, és megígérte,
hogy jelenléte állandó lesz az új templomban.
Van egy másik kulcsfontosságú személy is ebben az igeszakaszban: Dávid király. Isten felelősséggel ruházta fel Salamont és szívére helyzete, hogyha olyan egyenes és tökéletes szívvel jár Ő előtte mint apja, akkor meg fogja erősíteni birodalma trónját mindörökké. Csodálatos az a gondolat, amit Isten Dávidról mond Salamonhoz intézett tanácsában. Noha egész életében hadviselő király volt, sok vér tapadt a kezéhez; házasságtörést követett el; ő szőtte Betsabé férje meggyilkolásának tervét; Isten mégis szíve szerint való férfiként ismerte el. Milyen csodálatos Istenünk van, aki kész megbocsátani és elfeledni vétkeinket! Nem számít mit tettünk, ha imádságunk és bűnbánatunk őszinte, Isten megbocsát, és olyanokká leszünk szemében, mint új teremtmények. Mindebben Salamon bizonyára érezte, hogyan árad felé Isten szerető irgalma. Ugyanaz a felelősség, ami Salamonnak adatott, a nép egészére is vonatkozott. Meg kellett maradniuk Isten rendeléseiben és parancsolataiban, éppúgy, ahogyan nekünk is.
Láthatunk itt még egy nagyszerű cselekedetet Salamon részéről. Hírám, Tírusz királya gratulált Salamonnak királlyá koronázása alkalmából, és küldött neki 120 talentum (kb.
Ez a fejezet azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy Salamon minden gazdagsága és felhalmozott anyagi javai ellenére sem feledkezett meg arról, hogy imádja az Urat. Alárendelte önmagát Istennek, hálás volt, és szüntelen imádkozott - úgy önmagáért, mint népéért is.
Leo Ranzolin
A Generál Konferencia nyugalmazott alelnöke
Fordította:
Liebhardt László
1 Mózes 41
Mózes első könyvének 41.
fejezete bizonyos értelemben a 40. fejezet témáját folytatja. József – részben
a főpohárnok feledékenysége miatt –
további két évet tölt
börtönben, majd egy olyan történet következik, amely Nabukodonozor álmára
emlékeztet. Mindkét hivatalnok álmot látott, amelyeket a bölcsek és mágusok nem
tudnak megfejteni, de egy zsidó rab megfejti. Gyanítom, hogy amikor a
főpohárnok megemlékezett Józsefről, beszélt József jelleméről és képességeiről is
a fáraónak. Logikusnak tűnik, hogy mielőtt Józsefet hívatta volna és a
főpohárnok elbeszélésére alapozott volna, bizonyára leellenőriztette az
információkat a börtönőrökkel. Ettől kezdve a király tisztában lett volna József
jellemével és képességeivel.
Ezen kívül, a börtönőrök
József iránti jóindulata miatt nem lett volna meglepő, ha biztatták volna őt
azzal, hogy szóltak egy-két jó szót a királynál érdekében. Mennyire csábító
lehetett két év rabság után, amit egy el nem követett vétekért kapott, hogy
megpróbáljon kegyért udvarolni az által, hogy elcsavarja, és úgy igazítja az
üzenetet, hogy elfogadhatóbb és meghatóbb legyen a király számára! Talán
beszélhetett volna csak a hét bő esztendőről, és kihagyhatta volna az éhséget,
vagy az éhség hét esztendejét értelmezhette volna valaki másra, és így tovább.
De József nem alakította úgy az üzenetet, hogy azzal a király kegyeiért
udvaroljon. Tisztán, teljesen, természetesen hirdette teljes tapintattal és
tisztelettel. Itt újra azt látjuk, hogy József felülmúlja Júda önző törekvését,
hogy politikailag kedvezőbb képet mutasson. Ezt a tényt tovább erősíti József
azonnali válasza a fáraónak, hogy ő nem tud álmokat fejteni, hanem Isten
ajándéka tette őt alkalmassá erre. József alázatossága, becsületessége és
jelleme túlragyogja Júda kaméleonszerű személyiségét.
József először hatalomra emeltetik, olyanra, mint a Potifáré, később pedig
egyenlővé tétetik a fáraóval, kivéve persze a közvetlen uralkodói teendőket.
Mindebben nem látjuk jelét a keserűségnek vagy rosszindulatnak. Józsefet
majdnem megölik a testvérei, elrabolják és rabszolgának eladják, nemi erőszak
hamis vádjával illetik, emiatt bebörtönzik, később mégis mindent Isten
gondviselő vezetésének tulajdonít, hogy szabadulást biztosítson családjának az
éhségtől. Úgy tűnik, hogy Józsefnek egyszerű, de megingathatatlan hite volt
Istenben, hogy valahogy igazságot fog tenni a maga idejében. Az ilyen hit
alkalmassá teszi az embert arra, hogy jóindulatú maradjon az igazságtalanság és
rossz bánásmód közepette is.
Stephen
Bauer, Ph.D.
Southern
Adventist University
Collegedale, TN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése