Illés története meglepő fordulatot vesz. És
én a magam részéről örülök, hogy így történik. Mert itt láthatjuk, hogy Illés
nem csak hős, hanem ugyanúgy ember is. Szinte hihetetlen elképzelni, hogy neki,
aki egyedül és félelem nélkül állt Izrael királyával és 450 hamis prófétával
szemben, most remegnie és menekülnie kellene egy haragos asszony szava miatt –
szánalomra méltó! Miközben talán kiábrándultságot érzünk Isten prófétájának
gyávaságát látva, sajnos túl gyakran kaphatjuk rajta magunkat, hogy ugyanígy reagálunk
az élet kihívásaira. Veled is megtörtént már ez? Valaki bánt téged, és te
elfutsz, és ki akarsz szállni? Azon gondolkodom, miközben ezt a fejezetet
olvasom, vajon Istennek hány embere ül az út szélén, mert egy Jézabel próbára
tette őket?
40 nap futás után a pusztában Illés egy
barlangban rejtőzve találja magát, amikor Isten váratlanul megszólítja őt, és
egy jelentőségteljes kérdést tesz fel neki. Mit csinálsz itt Illés? Egyetlen
egyszerű kérdéssel Isten leleplezi Illés bajának gyengeségét és nyomorát.
Egészen eddig minden, amit Illés tett, bárhová is ment, minden Istentől kapott
parancs alapján történt. De Isten nem rendelte őt ide. A lelki barlangok
népszerű helyek a keresztények, az adventista keresztények számára is hogy
elbújjanak bennük. Ott van a bigottság barlangja, az előítéleté, a büszkeségé,
a meg nem vallott bűnök hideg ürege, hogy csak néhányat említsünk.
Illés válasza beszédes. Negyven napon át ezt
gyakorolta, amíg elért egy pontot, ahol a probléma már maximálisnak, és Isten
pedig minimálisnak tűnt. De Isten nem mondott le Illésről. Olyan leckét ad
neki, amit te vagy én soha nem fogunk megtanulni az egyetemen, még adventista
egyetemen sem. Isten a természetet használja szószólójául, és megkérdezi
Illést: „Nem vagyok méltó a bizalomra, hogy megvédem az életedet, és megáldom a
szolgálatodat?” Ez a kérdés talán a következő örökérvényű szavakra fordítható: „Nem
erővel, és nem hatalommal, hanem az Én Lelkemmel, így szól az Úr”. És
miután megtanulta a leckét, Isten visszaküldi Illést dolgozni. Mivel Illés 40
napig menetelt, hogy elmondja Istennek, csak ő maradt meg a szolgálatában,
Isten szerette volna, ha Illés tudja, hogy van még rajta kívül 7000 ember, akik
szintén az örökkévalóság hangjára figyelnek! Ámen!
„Mit csinálsz itt?” - számunkra is jó kérdés.
Egy olyan kérdés, amit meg kell válaszolnunk egyénileg és közösségileg is. Mi
vagyunk Isten modernkori Illései, egy illési üzenettel, aminek el kell érnie a
világot. Sajnos Illés azért könyörgött Istennek, hogy vegye el az életét, mikor
az elől a Jézabel elől futott, aki valóban szívesen megtette volna ezt. Isten válaszolhatott volna az imájára úgy is, hogy hagyja
meghalni a pusztában, de ő gondoskodott Jézabelről, és később Illést a mennybe
ragadja el, aki így egyáltalán nem lát halált. Egy nap, nemsokára a hármas
angyali üzenet diadalmaskodik, és mindazok, akik hűségesen megálltak a
helyükön, diadalmaskodni fognak vele együtt. Istennek most is megvannak a
hűséges emberei, mi miért akarunk elbújni a semmittevés barlangjában?
Charissa Fong
Végzős hallgató
Sydney, Ausztrália
Fordította: Kóczián
Ágnes
2 Mózes 1
A zsidók nem nevezték
ezt a könyvet Mózes második könyvének, sem pedig „Exodus”-nak, hanem a könyv
első szava vagy gondolata alapján nevezték el a bibliai könyveket. Mózes első
könyvét például így nevezték: "Kezdetben". Mózes második könyve a szabadulásról
szól.
Noha az izraeliták több
mint 400 éve voltak Egyiptomban – és már a családi nevükre is alig emlékeztek
–, Isten azonban név szerint ismerte őket. Kezdte őket felkészíteni arra, hogy
meghallják saját nevét (YHWH) a Sínai hegynél.
Milyen csodálatos történet
Mózes második könyvének - a Kivonulás könyvének – története! Ez a zsidók
evangéliuma, a szabadulás és a kegyelem története. A zsidók úgy viszonyulnak
Mózes második könyvéhez, mint a keresztények János evangéliumához. A
közhiedelemmel ellentétben a zsidók sohasem hittek abban, hogy cselekedeteik
által üdvözülnek. Mielőtt a Sínai hegynél Isten felszólította volna őket az
engedelmességre, már megváltást, szabadulást kaptak a Vörös tengernél.
A korabeli izraelitákhoz
hasonlóan mi is egy kisgyermek által kaptunk szabadulást, aki felnövekedve
Szabadítóvá vált. Élete vége felé Jézus felment egy hegyre Kánaán földjén, és
találkozott Mózessel és Illéssel. Lukács 9:31-32-ben azt olvassuk, hogy Jézus
"távozásáról", szó szerint "kivonulásáról" beszélgettek.
Izraelnek égető szüksége
volt a szabadulásra. Milyen szempontból hasonlít ez saját élethelyzetedre?
Emlékszel olyan időszakra életedben, amikor egy "új fáraó" támadt,
aki nagyon megnehezítette életedet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése