Mai szakasz: 1 Királyok 1

Az egyik legnagyobb probléma a történelem során a királyok örökösödése volt.  Mindig vannak, akik hatalomra éhesek, és trónra akarnak lépni. Dávid megöregedett és gyengévé vált. Az emberek Salamon beiktatását és megkoronázását várták. Adonijjá, Dávid fia, feltehetőleg a legidősebb valamennyi közül, megragadja a lehetőséget, hogy fellázadjon és Izrael királyi trónjára üljön. Absolon bátyja volt, és feltételezte, joga van az uralkodói székhez. Azt mondják, mindenben Absolont utánozta. Nyilvánvalóan úgy vélte, hogy szépsége és kiállása feljogosítja őt, mint ahogy Saul esetében történt. Az apja által elkényeztetettként azt gondolta, mivel ő a legidősebb, övé lesz a királyság, ha kell, akár erőszakkal is. Idősebb volt Salamonnál, de sokkal kevésbé alkalmas, mint ő. Adonijjá élvezte Joáb támogatását, és remélte, hogy a sereg az ő oldalára áll. Azt is remélte, hogy Abjátár, a főpapok egyike, szintén támogatni fogja őt. Szomorú látni, hogy ez a két ember, akik Dávid jó barátai voltak, Adonijjához csatlakozik a hatalom utáni hajszában.

Adonijjá minden követ megmozgat, nagy ünnepséget szervez, ahová meghívja az egész családját, a király fiait, Júda férfiait, és a király szolgáit. Figyelemre méltó, hogy nem volt jelen Nátán, a próféta, Benájá és a tekintélyes emberek, és Salamon, a fivére. Tudta, hogy Dávid Salamont akarja örökösévé koronázni. Nátán nem akart még egy katasztrofális szituációt, mint amilyet Absolon teremtett. Eleget tett prófétai elhívásának, és figyelmeztette Betsabét. Ő bement a király elé, és mindketten elmondták neki, hogy Adonijjá Izrael királyának kiáltotta ki magát. Dávid behívatta Cádók papot, Benáját és Nátánt, akiket Adonijjá nem hívott meg, és bár öreg volt és beteges, ugyanúgy Lélekkel teljes volt, mint fiatal korában, és gyorsan cselekedett. Salamont egy öszvéren Gihónba küldte. Ott Cádók pap felkente őt, és amint megkoronázták, mindenki felkiáltott „Éljen Salamon király!”, mivel ő lett Izrael új királya. Amikor ennek híre elért Adonijjához, ő életét féltve bemenekült a szentélybe, és megragadta az oltár szarvait. Itt is láthatjuk Salamon nagyságát. Megtehette volna, hogy lázadásáért halállal fizet fivérének. Mindazonáltal megbocsát neki, és megparancsolja, miként viselkedjen: az élete attól függ, megígéri-e, hogy közönséges polgár lesz és hűséges az új királyhoz.

Mindannyiunk számára van mit tanulni ebből a fejezetből. Istennek megvan a módszere, hogy megalázza azokat, akik felmagasztalják magukat.

Leo Ranzolin

Nyugalmazott Generál Konferenciai alelnök

Fordította: Kóczián Ágnes

1 Mózes 33

„És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:7-10).

Miután Isten megküzdött Jákóbbal a Jabbok patakjánál, egy új nevet adott neki és egy tövist a testébe. Jákób egy olyan fogyatékossággal vonszolja el magát az Istennel való találkozás helyszínéről, amely emlékeztetni fogja őt arra, hogy élete hátralévő részében Izraelként éljen (aki megküzdött Istennel) és ne Jákóbként (csaló). Jákóbnak szüksége lesz erre az emlékezetőre. Az elkövetkező négy vagy öt évtized sokkal nagyobb kihívásokat tartogat számára, mint az elmúlt kettő. Úgy, ahogy Pálnak szüksége volt a saját "tövisére", hogy emlékeztesse arra, hogy bízzon Istenben, úgy Jákóbnak is szüksége lesz a magáéra.

A Jabbok révénél szerzett tapasztalat nem törölte ki Jákób minden régi hajlamát. Úgy ahogyan mi is új irányba indulunk el keresztségünkkor vagy házasságkötésünkkor tett fogadalmunkkal, és aztán egész életünkön át tanuljuk, hogy hogyan kell megvalósítani ezeket a fogadalmakat, úgy Jákóbnak is egy egész élet állt rendelkezésére, hogy megélje az Istennel szerzett névváltoztató tapasztalat újdonságát. A jelenlegi és a következő fejezet ennek a folyamatnak a hullámhegyeiről és hullámvölgyeiről számol be.

Mint új ember, megalázza magát Ézsau előtt (3. vers), visszaadja azt, amit húsz évvel korábban ellopott (8-11. vers); beszámol az Istennel való harcáról (10. vers); gyöngéd odafigyelést tanúsít családja irányába, és védelmezi azt (13-14 versek); felállít egy oltárt, és Istent a saját Isteneként megvallja: „Isten, Izráel Istene" (20. vers). Azonban idős korában újra előbukkannak a régen beidegződött minták. Személyválogatást tanúsít családjában (1-2 versek), ajándékokat ad Ézsaunak, de nem vallja meg az ellene elkövetett bűnét (8-11 versek), megígéri Ézsaunak, hogy találkoznak Szeirben, de ő az ellenkező irányba indul Sekhem felé (14, 18-19 vers). A régen beidegződött minták nehezen halnak meg. Jákóbnak szüksége van Isten megnyomorító ajándékára, a tövisre, hogy emlékezzen arra, hogy Istenben bízzon. A következő tragikus történet a 34. fejezetben jelzi azt, hogy Jákób megfeledkezik fogyatékáról és ezért drágán megfizet.

Douglas Tilstra

Southern Adventist University