Miután egy sor üzenetet váltott egymással Benhadad,
Szíria királya és Aháb, Izrael királya; hadiállapotot hirdettek a két nemzet
között. A vének azt mondták, Aháb ne adja
meg az ellenségnek, amit akar. Aháb hallgatott rájuk, és nem volt hajlandó Benhadadnak
megadni, amit az kért tőle, így kitört a háború. Amikor nem adjuk meg az
ellenségnek (sátánnak) amit akar, annak mindig háború a vége. Ám az egyik leghatékonyabb
fegyver, amit fel tudunk használni az ördög ellen, az, hogy ellenállunk neki. Az
ellenállás alapja az, hogy folyamatosan és teljesen alávetjük magunkat
Istennek. „Engedelmeskedjetek azért az
Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak 4:7). Soha
ne adjunk az ellenségnek semmit! Ha csak egy kicsit is adunk az ellenségnek,
akkor egyre többért jön vissza. A kialakult konfliktus közepette Isten üzenetet
küld Ahábnak egy névtelen próféta által. Az Úr üzenete egyszerű, és ismerteti a
harci stratégiát, amely garantálja a győzelmet Izrael számára. Újra átgondolhatjuk,
milyen hihetetlen az Isten türelme felénk! Habár az előző fejezetekben Aháb
bizonyította ellenállását az Úr felé, Isten mégsem adta fel, hogy megpróbálja
elérni Aháb szívét.
Izrael első győzelme után Benhadad újra támadást indított a következő tavasszal. Érdekes módon, Aháb felvonultatja seregét a harcra, és ekkor „Isten embere” ismét eljön, hogy elmondja Isten üzenetét a királynak, aki látszólag semmi erőfeszítést nem tett arra, hogy az Úr terve iránt érdeklődjön. Az üzenet figyelemreméltó. Mivel a szírek úgy gondolták, hogy Izrael Istene csak a hegyekben erős (mint a pogány istenek, amelyek csak saját területükön erősek). Isten azt mondta Ahábnak, Ő a kezébe adja Izrael ellenségeit a völgyben is, hogy „megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR” (28. vers.). Milyen csodálatos kinyilatkoztatás ez számunkra, amin elgondolkodhatunk! A mi Istenünk a hegyek és a völgyek Istene! Ő Isten a jó és a rossz időkben, nappal és éjjel egyaránt! Hát nem csodálatos, hogy a mi Istenünk hajlandó megtenni mindezt annak érdekében, hogy befogadóvá tegye Aháb szívét?
Miután Aháb megnyerte a második csatát Benhadaddal szemben, a királynak sikerült rávennie Ahábot, hogy kímélje meg az életét. Ezt Aháb az Úr megkérdezése nélkül tette meg. Így a fejezet Isten prófétájának utolsó üzenetével végződik, amely a királynak szólt: „… életeddel az életéért”. Amikor Isten menekülési utat ajánl a bűntől, és mi nem vagyunk hajlandók elfogadni azt, akkor szabadságunkat szolgaságra cseréljük, végső soron pedig az életet a halálra. Sosem szabad elfelejtenünk az ígéretet: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Kor 10:13).
Charissa Fong
Végzős Egyetemi Hallgató
Sydney, Ausztrália
Végzős Egyetemi Hallgató
Sydney, Ausztrália
Fordította: Baksa
Viktória
2 Mózes 2
Miután az egyiptomi
udvarban felnevelkedett, Mózes saját erejével kísérelte meg Izrael népének
szabadítását. Jó indítékai voltak, de rossz módszerrel próbálta megvalósítani.
Tetteit a fáraó trónjának fenyegetéseként értékelhette, ezért Mózesnek nem volt
más választása, mint elmenekülni Egyiptomból. Élete örökre megváltozott.
Mózes tudatában van
annak, hogy Isten szabadítónak hívta el – mondja Jon Rydal teológus –, de
túlságosan sürgeti az eseményeket, és saját megoldásokat keres. Isten nem
mondta neki, hogy szabadítsa meg a népet és/vagy, kezdjen el megölni
egyiptomiakat. Mind az időzítés, mind a módszer Mózes döntése volt, nem pedig
Istené. Az ószövetségi történetekben Isten választott népe megpróbálta
siettetni Isten ígéreteinek teljesedését, és saját erőből megvalósítani azokat.
Ábrahám megpróbál Istennek segíteni abban, hogy egy ígéret fiút adjon neki:
feleségül veszi Hágárt. Jákób csalással és ármánykodással próbálja megszerezni
az elsőszülöttséggel járó jogokat. Gedeon megpróbálja legyőzni Midiánt azzal,
hogy egy hatalmas hadsereget toboroz. Minden esetben bukás az eredmény, annak
ellenére, hogy Isten kiválasztottairól van szó. Várniuk kell Isten
menetrendjére és módszerére. A szabadulást az ÚR hozza, nem emberi eszközök.
Mózesnek – a katonai vezetőnek, az egyiptomiakat ölőnek – szelíd pásztorrá kell
válnia. Csak ezután tud Isten cselekedni általa, és megvalósítani a Kivonulást.
Amit Mózes Egyiptomban
cselekedett, örökre megváltoztatta életét; talán arra gondolhatott, hogy itt
véget ér az élete. De ez volt csak az igazi kezdet!
Gondolj olyan időre,
amikor Isten előtt rohantál terveddel! Mit tennél másként – tudva azt, amit
most tudsz?
Andy Nash
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése