Mai szakasz: Jeremiás 30

Jeremiás próféta ismét megkapta az Úr üzenetét. Már majdnem sor került a helyreállításra. A próféta utasítást kapott, hogy írjon egy könyvet mindarról, amit Isten mondott neki (2. vers). Érdekes megfigyelni, hogy itt a 30-33. fejezetben szélesebb körben használja a költői eszközöket. A költészetnek ez a robbanásszerű megjelenése az öröm kifejezése, hiszen ez a rész a reményről szól.

A 30. fejezettől kezdve Jeremiás megjövendöli Júda helyreállítását. Az emberek kétségbe voltak esve. Ezt a vajúdó nő metaforájával írja le (5-6. vers). Ennek a szakasznak a közvetlen címzettje Isten népe, akik azért aggodalmaskodnak, mert az Úr arra használja a babiloniakat, hogy megbüntesse őket, „de majd elpusztulnak pusztítóid, fogságba fog menni minden ellenséged. Ki fogják fosztani fosztogatóidat, prédára vetem minden prédálódat” (16. vers – új prot. ford.).

Van egy kérdés, amit fel kell tennünk: Miért engedte meg az Úr a hitetleneknek, hogy kihasználják az Ő népét? Miért engedte meg Isten, hogy a gonoszak munkálkodhassanak, és gonosz cselekedeteikkel boldogulhassanak? Az Ő népének az ad reményt, hogy mennyei Atyjuk biztosítja az igazságszolgáltatást számukra. A nemzet Isten ítéletének egy része, melyre ugyan olyan ítélet vár. Az Úr ellenségei feletti ítélet és a kiválasztott nép megújításának ígérete is felveti a szövetség lehetőségét: „És népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek” (22. vers), mely témát részletesen tárgyalja Jeremiás 31. fejezete.

Ez a helyreállítás nem csupán anyagi, politikai vagy nemzeti szintű, hanem ez az Isten és az Ő népe közti szövetségi kapcsolat helyreállítása is egyben. Ha gyógyító munkát végzünk, akkor az emberek egészségét állítjuk helyre; a szegények táplálásával az anyagi szükségletekről gondoskodunk; az igazságszolgáltatás segítségével az igazságtalan környezetben is fenn tudjuk tartani az Úr Igéjének eszményeit. Mindezen erőfeszítések helyesek és elismerésre méltóak, de jelentéktelenek mindaddig, míg nem tisztázzuk a probléma lényegét, ami nem más, mint a Teremtőnkkel megszakadt kapcsolat. Ez a lelki szempont legyen minden cselekedet része, akár a gyülekezetbeli szolgálatról van szó, akár az egyes tagok mindennapi életéről, akiknek ugyanez kell, hogy legyen a céljuk.

„Drága Uram, kérlek, segíts nekem, hogy egyik cselekedetem alkalmával se feledkezzek meg arról, hogy életem középpontjában a Veled lévő kapcsolatomnak kell állnia. Ámen.”

Michael Sokupa

egyetemi tanár

az E.G. White Kutatóintézet Igazgatója

Heldelberg College, Dél-Afrika

Fordította: Baksa Viktória

Mai szakasz: Jeremiás 29

Szeretnél email-t kapni Isten egyik prófétájától? Ebben a fejezetben Jeremiásról olvasunk, aki levelet küld a babiloni foglyoknak. Manapság egy email-t kapnánk. Ha te is fogoly vagy a modern Babilonban, hasznod lehet a következő tanácsból: „Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok. Mert ők hamisan prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (8-9. vers)

Vannak hamis próféták manapság körülötted? Lauretta lányommal az ősi felvonulási úton álltunk az ősi Babilonban. Saddam Hussein 180 métert felújíttatott ebből a híres útból. Ottlétünkkor felidéztük a történelemnek azt a szakaszát, amikor a jeruzsálemi foglyok átmentek az Istár kapun és elkezdték hetven éves fogságukat. Azon a helyen Jeremiás 29 bátorító üzenete jutott eszünkbe: „Mert ezt mondja az Úr: Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak titeket e helyre. Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek” (10-11. vers).

Ha negatív gondolatokat táplálsz magadban a jövő felől, cseréld ki azokat Isten jövőddel kapcsolatos gondolataira! Amikor a lányommal átsétáltunk a részlegesen felújított Babilon hatalmas kapuin Nabukodonozor trónterme felé, ennek a felemelő ígéretnek a további részére gondoltunk: „Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, ahonnan számkivetettelek titeket” (12-14. vers).

Mi mindnyájan száműzöttek vagyunk, a bűntelen Édenből űzettünk ki, és nemcsak egy bűnös világban élünk, hanem bűnös és bukott a természetünk is. Ki fog megszabadítani bennünket? Ahogy a lányommal elhagytuk a tróntermet, ahol Dániel elmondta a királynak, hogy nemsokára egy kő zuhan alá, hogy szétzúzza e világ országait és egy örökkévaló országot állítson fel, beléptünk abba a nagy terembe, ahol Círus király elpusztította Belsazár királyt és főembereit.

Dániel sok évvel születése előtt megjövendölte az Úr eljövetelét, és azt, hogy megszabadítja majd száműzött népét. Ahogy a tróntermet néztük, nem tudtuk pontosan megállapítani, hogy a test nélküli kéz hova írta fel Babilon bukását és a rabság hetven évének a lejártát. Lauretta és én Jeremiás 29 ígéretével mentünk el az iráni Pasargadae-ba, ahol meglátogattuk Círus király sírját, aki előképe volt Krisztusnak.

Ézsaiás 44-45 pásztornak, szabadítónak és felkentnek nevezi őt. Az ő címe egy előkép, amely kapcsolatban van azzal, akit jelképez, a mennyei Círussal. Ahogy a nagy szabadítón elmélkedtünk Ézsaiás 45:13 csodálatos bátorító üzenetére gondoltunk: „Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért – mondja a Seregek Ura” (új prot. ford.).

Imádság:

„Szerető mennyei Édesatyánk, köszönjük, hogy Círus történetén keresztül bemutattad nekünk szabadításodat. Köszönjük, hogy megszabadítasz Babilonból, a szenvedés és halál világából, és beviszel a boldog mennyországba. Köszönjük, hog a te kegyelmed nemcsak az igazságról szól, hanem a szeretetről is. Mindezt Jézus, a mennyei Círus nevében imádkoztuk. Ámen!”

Francois du Plessis

a Helderberg College gyülekezetének korábbi lelkésze

jelenleg evangélizátor a Dél-Afrikai Unióban

Mai szakasz: Jeremiás 28

A hamis prófétaság egy újabb hulláma kerül előtérbe Hanániás személyében. Azt jövendölte, hogy 2 éven belül a nemzet helyreállítása megtörténik, és a babiloni fogság véget ér. Letörte az igát Jeremiás nyakáról. Hallgatóinak azzal kellett összevetniük e prófécia tartalmát, amit a Jeremiás előtt élő próféták mondtak.

Jeremiás ebben a fejezetben segít az embereknek, mire figyeljenek: „A próféták, akik előttem és előtted eleitől fogva voltak, sok ország ellen és nagy királyságok ellen, hadról, veszedelemről és döghalálról prófétáltak.” Hanániás azonban békét hirdetett a népnek. Az igaz próféta egyik próbája pedig ez: „Amely próféta a békességről prófétál, mikor beteljesedik a próféta beszéde, akkor ismertetik meg a próféta, ha az Úr küldötte-é azt valóban?”

Az elmúlt néhány évtizedben több jövendölést hallottunk a világ végéről, mint amennyi a korábbi évszázadokban elhangzott. Néhány ezek közül konkrét dátumról beszélt. Ezek a próféták és próféciáik nem állták meg helyüket Isten Szavának mérlegén. Arra az esetre, ha bizonyos események úgy is történnének, észben kell tartanunk, hogy ez csak az egyik ismertetőjel. A modern kor prófétáinak meg kell felelniük az Írásban található minden kritériumnak ahhoz, hogy igazi prófétának találtassanak.

A következő igeszakaszok, amelyek segíthetnek ellenőrizni egy próféciának szánt kijelentés hitelességét napjainkban is: Ézs 8:20, Mt 7:15-20, 1Jn 4:1-3. Ellen G. White egy modernkori próféta, aki alávettetett a Bibliához mért vizsgálatnak hosszú időn át, és igaz prófétának találtatott, megfelelve az Írás által támasztott feltételeknek.

A figyelmeztetés 1Jn 4:1-ben találó: „Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” Ez a felelősség nemcsak a teológusoké, lelkészeké és vezetőké, minden hívőnek magának kell ellenőriznie a lelkeket, és a közösség felelősségét sem szabad alábecsülni.

Drága Uram, kérlek, segíts az Ige mérlegén megpróbálnom mindenkit, aki prófétának vallja magát, vagy akképpen beszél! Ámen.

Michael Sokupa

egyetemi tanár

az E.G. White Kutatóintézet Igazgatója

Heldelberg College, Dél-Afrika

Fordította: Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Jeremiás 27

A prófétáknak nemcsak szóban kellett átadniuk Isten üzenetét, hanem időnként be is kellett mutatniuk azt. Jeremiás könyvének 27. fejezete egy „eljátszott” prófécia a babiloni fogság eljövendő időszakáról.

Napjainkban is előfordul, hogy egy prédikáció egy település minden lakójának figyelmét megragadja, bár manapság a világ legtöbb városában nem ez a helyzet. Míg továbbra is a prédikálás a legfőbb módszer, egyesek ötletesebb módokat találnak az üzenet közvetítésére, az emberek figyelmének felkeltésére.

Jeremiást így utasította Isten: „Csinálj magadnak köteleket, és jármot és vedd azokat a nyakadba (2. vers). Ez a fejezet azok közé tartozik, melyek Istent Teremtőként és minden nemzet uralkodójaként mutatják be. Isten uralkodik, s most a babiloniakat használja fel Júda megbüntetésére. Ez nem egy kellemes élmény Júda népének. Végül azonban Babilont is megítéli Isten a médek és a perzsák leigázó hatalma által.

Úgy tűnhet, a világ nemzetei napjainkban maguktól működnek, de valójában Isten uralkodik. Időről időre ébresztő felhívást küld, ami félreérthetetlenül Tőle származik. Időnként nagy nyomorúságokat enged meg, hogy térdre kényszerítse a népeket. Végül e Föld minden nemzete és minden egyes lakója fel fogja ismerni, hogy Isten az uralkodó.

Isten ítéletének elfogadása enyhítheti a szenvedést, büntetése elleni lázadás azonban csak súlyosbítja azt. A 12. versben így szól a bátorítás Sedékiás királyhoz: „Vegyétek nyakatokra a babiloni király jármát, és szolgáljatok néki és az ő népének, és éltek!” Ezzel a megváltó kegyelemmel igyekszik Isten helyreállítani az egészséges szövetségi kapcsolatot népével.

Előfordul, hogy egyénileg, vagy közösségileg el kell fogadnunk Isten helyreállító ítéletét. Ez történhet személyes vagy akár gyülekezeti szinten is.  El kell fogadnunk Isten fegyelmezését, s a lelki emberét, akit a Vele való egészséges kapcsolat helyreállításáért küld.

A hamis próféták azt a megtévesztő látszatot keltették, mintha Isten ügyét védelmeznék, amikor azt ígérték, hogy az Isten házából elrabolt szent edényeket a babiloniak hamarosan visszaszolgáltatják. Isten megengedte a babiloniaknak, hogy elvigyék a templomból azokat az edényeket, de ez nem jelenti, hogy jóváhagyta volna pogány isteneiket. Továbbra is Isten kezében volt az irányítás, ezért mondja: „Babilonba vitetnek, és ott lesznek mindama napig, amelyen meglátogatom őket…, és visszahozom azokat e helyre” (22. vers).

„Urunk, kérünk, segíts hinnünk a nekünk szánt tervedben és abban, hogy a helyreállítás ígéreted szerint bekövetkezik.  Ámen.”

Michael Sokupa

egyetemi tanár, az E.G.White Kutatóintézet igazgatója,

Helderberg Kollégium

Dél-Afrika

 Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 26

A prófétáknak mindig is kihívást jelentett a feladat, hogy Istenre kellett hallgatniuk és az Ő üzenetét megosztaniuk az emberekkel. Az üzenetek sokszor nem voltak kellemesek. Képzeljük csak el, milyen lenne ma prófétaként szolgálni! Nagyon sok embert zavar Isten Igéje, mert a saját fejük után, a saját útjukon akarnak járni.

Jeremiás azt az ijesztő feladatot kapta, hogy Júda népét megtérésre hívja. Hűségesen közvetítette az ítélet hírét a népnek. Ennek az lett a következménye, hogy megragadták és ezt mondták neki: „Halállal kell lakolnod!” (8. vers). S mindez az Úr házában történt. A vallási vezetők békét hirdettek a népnek, és akkor jön Jeremiás és a teljes megsemmisülésről beszél. Érdemes megjegyezni, hogy Jeremiást így utasította az Úr: „Egyetlen szót se hagyj el!” (2. vers).

Jeremiásnak bármilyen változtatás nélkül kellett közvetítenie az üzenetet, anélkül, hogy élete megmentése érdekében bármiben is tompította volna annak élét.  A Zsid 4:12. vers azokról szól, akik hallották Isten igéjét, de semmibe vették azt: „élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”

Hogyan próbáljuk manapság Isten küldötteit elhallgattatni? Bíróság elé citáljuk őket, személyes terünk megzavarásáért, jellemünk megrágalmazásáért? Egyszerűen otthagyjuk őket?  Júda népe Jeremiás halálát követelte, mert a város pusztulására figyelmezette őket (11. vers). Jeremiás védekezése így hangzik: „Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak e ház ellen, és e város ellen mind e szókkal, amelyeket hallotok” (12. vers).

Ez a bibliaolvasási terv segített, hogy ne válogassak a Szentírás üzenetei között, hanem szisztematikusan olvassam végig az egészet.  Milyen elítélő üzenet szólna ma a városhoz, amelyben laksz? Milyen ítélet szólna ma a gyülekezetednek? És azt is meg kell kérdeznem: milyen elítélő üzenet szólna ma személyesen nekünk?  Felkészültünk, mint Jeremiás, hogy Isten üzenetének közvetítői legyünk?  Hajlandók vagyunk kiállni az Úrért, amikor az emberek Isten Igéjét támadják? Minden jóra fordult, és Jeremiás élete megmenekült, de ő soha nem változtatott az igazságon, csak hogy életét mentse.

Urunk, kérünk, segíts nekünk, hogy soha ne egyezzünk ki Igéd támadóival és mindig álljunk ki becsületed és dicsőséged mellett!  Ámen

Michael Sokupa

egyetemi tanár, az E.G. White Kutatóintézet igazgatója,

Helderberg Kollégium

Dél-Afrika

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 25

Ebben a fejezetben fokozódik a feszültség! Isten egész Júda népének küldi igéjét.  Jeremiás állítja, hogy évekig közvetítette nekik Isten üzenetét, és bár ő idejekorán elkezdte mondani, ők nem hallgattak rá!

Az elején fokozódó rész számomra különösen érdekes. Jeremiás láthatóan minden nap a városkapuban könyörög a népnek Isten nevében. Vajon azért kora reggel, mert az emberek feje olyankor még nem volt tele napi teendőik, üzleti ügyeik gondjaival, és ezért nyitottabbak lehettek Isten igéjére?

Isten üzenete egyszerű és világos. Vegyük észre: ez egy „háromlépéses terv” a lelki túlélésre! Bánjátok meg gonosz útjaitokat és tetteiteket! Ne keressetek más isteneket, és ne imádjátok azokat! Ne ingereljetek fel engem a kezetek munkájával! A Szentírás megörökíti a szomorú valóságot: nem hallgattak rá. Nemcsak egy alkalommal, hanem mint a szövegből is kiderül, folyamatosan elutasították Istent.

Néhány éve meglátogattam egy New York-i gyülekezetet. Szerettük volna az összes látnivalót megnézni. Kora este a Times Square-en kötöttünk ki. Emberek ezrei tódultak a Broadway színházi előadásaira, az éjszakai bárokba, az éttermekbe és az üzletekbe. Utcai prédikátor állt egy kisteherautó platóján és teljes szívéből kiáltott hangszórón keresztül az emberekhez. Teljesen figyelmen kívül hagyták, miközben János evangéliuma 3. fejezetének 16. versét idézve kérlelte az embereket, bánják meg bűneiket és forduljanak Istenhez. Bár erős és jól hallható volt a hangja, mindenki úgy tett, mintha ott se lenne!

Mindig ez jut eszembe, amikor ezt a fejezetet olvasom.  Jeremiás is így próbálta az emberek figyelmét megragadni a városkapuban. A nép azonban nem figyelt Isten szavára. Ha komolyan vették volna, azok a szavak megmenthették volna őket.  Jeremiás részletezi a megsemmisítő következményeket, nemcsak Júdára, de a környező népekre nézve is.  A babiloniak lesznek Isten büntetésének eszközei. Akiket pedig nem visznek fogságba, azok teljesen elpusztulnak. Az élet hangjai elnémulnak, és a fények kialszanak. Nem tehetek róla, de e sorok olvasása közben a térbeli és időbeli távolság ellenére is elszorul a szívem és görcsbe rándul a gyomrom.

Az áradat azonban visszahúzódik. Jeremiás próféciájából megtudjuk, hogy a babiloni fogság 70 esztendeig fog tartani. Észrevetted, hogy ez az a prófécia, amit Dániel tanulmányozott a fogság idejének végéhez közeledve, ahogy a Dániel könyvének 9. fejezetében olvashatjuk? Ne tévesszük ezt szem elől!  Egyik próféta tanulmányozza a másik írásait, hogy jobban megértse, mit mond Isten. Mennyire fontos Isten Igéje!

A fejezet hátralévő része olyan, mintha Jeremiás látomásban a 70 éves fogság utáni időbe kerülne és elvonulna előtte Babilon bűneinek büntetése, egészen a jó és a gonosz hatalmasabb, végidei küzdelméig.  E dolgok miatt most Isten saját népére kiszabott büntetéseit kiterjeszti az egész világra. Így szól Isten: „Vedd el kezemből e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, akikhez én küldtelek téged” (15. vers). A Biblia tanulmányozói nagy hasonlóságot fedezhetnek fel itt az utolsó időknek a Jelenések könyvében található leírásával.

Istennek nemcsak saját népe, de minden nemzet ellen kifogása van. A bűn pusztítása és a gonoszság azonban nem folytatódik örökké. A fejezet végén olvashatunk a vezetők és a pásztorok sorsáról az Ítélet napján. Ez bizony nem egy idilli kép, inkább a rettegés és borzalom ideje. Nem szeretném annak felelősségét vállalni, hogy Istennek akár egyetlen gyermekét is én vezettem tévútra.

A jó hír az, hogy Isten szavának balga elutasítása véget ér.  Azért imádkozom, hogy a „Megújulás Isten Igéje által” írásainak olvasói mindnyájan figyelmesen hallgassanak az Ő szavára, és véssék azt mélyen a szívükbe. Mindnyájunk kiváltsága, hogy helyreállíttassunk Isten számunkra készített végső terve által.  Ha ez megtörténik, az azért lesz, mert figyeltünk az Ő szavára. Isten legyen veletek, miközben együtt folytatjuk utunkat!

Dan Houghton
Hart Kutató Központ
Kalifornia

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 24

Három fügefánk van az udvarunkon, és ma szedtem le az első fügénket ebben az évben! Tökéletes volt!

A fügefák gyakoriak voltak Izrael területén, és az emberek elég sokféleképpen használták fel a gyümölcsét. És mint minden fajta gyümölcsnél, a fügéknél is eljön az az időszak, amikor le lehet szüretelni. Kemények, de egy kicsit mégis puhák, lédúsak, és csodálatos ízük van! Viszont nem sokáig állnak el. Ha nem esszük meg őket, szárítjuk meg, vagy használjuk fel, akkor megromlanak. Ekkor már nem jók semmire, hacsak nem legyek és más rovarok rajait szeretnénk odavonzani! Ilyenkor jobb kidobni, amilyen hamar csak lehet.

Miután Jeremiás elvitte Isten üzenetét a királyokhoz, hercegekhez, prófétákhoz és papokhoz, a figyelmét most az átlagemberekre fordítja.  A szöveg valóban tartalmaz valamennyi üzenetet a királyoknak és papoknak, mégis ez a fejezet ugyanúgy szól a kézműveseknek és ácsoknak. Az egész nemzethez szól.

Isten két kosár gyümölcsöt használ fel az üzenetének szemléltetésére. Az egyik kosárban tökéletes fügék vannak: érettek és készek a fogyasztásra. A másik kosárban rothadt fügék vannak, amiket nem lehet megenni. Figyeljük meg, hogy Isten hogyan mutatja be a népének két különválasztott csoportját. A bálványimádás és a politikai és lelki vezetők hűtlenségének ellenére mégis van egy nagy csoport, Isten népe, akiket „igen jó fügének” jellemez! A másik csoport az élet népszerűbb oldalát választotta, hűtlen és teljesen romlottak lett. Bizonyos vagyok benne, hogy Isten így mutatja be népe néhány tagjának hűtlenségét a politikai és vallási romlottságban. De mindig van, aki hűséges!

Ez az üzenet elég elkeserítő lehetett a jó embereknek. Akiket a rossz fügékkel jellemeztek, már olyan távol voltak Istentől, hogy nem lehetett megmenteni őket, viszont a jó fügékkel ábrázoltak a babiloni fogságba kerülnek a jövőben! És Isten azt mondja, hogy mindez a saját érdekükben! Csak elképzelni tudom, hogy mennyire nehéz lehetett elfogadni ezt az üzenetet! Hogyan válhatna a javukra az, hogy elpusztul az otthonuk, a városuk, és kegyetlen pogányok hurcolják fogságba őket? Ez az ami képbe hozza azt a valóságot, hogy Isten útjai nem mindig a mi útjaink. Emlékezni fogok erre a következő alkalommal is, ha valami történik velem, amit nehezen tudok megérteni.  

Itt jön a lényeg, hogy mi hogyan látunk dolgokat. A mi szemszögünk csak néhány rövid napot fed le ezen a földön. Isten látótere egy hatalmas képet fog át. Annak idején Mózesen keresztül Isten megmondta a zsidók őseinek, hogy mi lesz akkor, ha a nemzet hűtlen lesz, és más isteneket, más pogány szertartásokat követ. Mózes 5. könyvének jövendölései egyértelműek. És az idő eljött.

Ezt a jövendölést két helyen találjuk meg. Az egyiket ebben a fejezetben, a 8-10. versekben. Isten megtisztítja ezt a földet. A király és a terület lakosainak nagy része, valamint azok, akik Egyiptom földjére menekültek, meg fogják tapasztalni a halált, éhínséget és dögvészt. A másik hely 2Krónikák 36-ban található, ahol a Szentírás feljegyzi, hogy a vezetők és a nép egyre többet vétkezett. Isten könyörgött nekik a prófétákon keresztül egészen addig, amíg nem maradt megoldás. Ekkor az ítéletek hullámokban szakadtak rájuk. Azok, akik túlélték a pusztítást (a jó fügék) elhurcoltattak Babilonba, mint rabszolgák. Álljunk meg egy fontos pontnál. Isten embereinek addig kellett Babilonban maradniuk, amíg a földterületek megkaphatták azokat a szombatokat, amelyek elmaradtak abban a 70 évben, amikor folyamatosan dolgoztak rajtuk. Isten megparancsolta, hogy pihentessék a földet minden hetedik évben, de az emberek úgy döntöttek, hogy ez gazdaságilag nem kifizetődő! Ezért Isten most megengedi, hogy a föld megtisztuljon, és kárpótlásul pihenjen azon évek miatt, amikor Isten Szavát figyelmen kívül hagyták.

Viszont ebben a fejezetben szintén vannak jó hírek! Mindnyájunknak  szüksége van most jó hírekre! Az 5-7. versekben Isten bemutatja nagy terveit a „jó fügéknek,” miszerint elviszi őket a földjükről, hogy elkerülhessék az ítéletet. Megígéri, hogy visszaviszi őket, visszaállítja őket és új szívet ad nekik, így jobban megismerhetik Őt. Megígéri, hogy az Istenük lesz és mivel új szívük van, ezzel az új szívvel úgy fognak Hozzá fordulni, mint még soha!

Erre van szükségünk, teljes elkötelezettségre, szilárdan Reá tekinteni. Szükségünk van olyan szívre, mely teljesen elfordul a bűn pusztító erejétől. Nem lesz több langyos Laodicea, csak teljesen a Megváltónak átadott szív.

„Istenünk, hadd lehessek a jó fügékkel teli kosárban! És kérlek, adj új szívet, melyet teljesen átadhatok Neked! Ámen.”

Dan Houghton 

Hart Kutatóközpont

Kalifornia

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 23

Nagy felelősséggel jár, ha lelki vezetők, különösen, ha lelkészek vagyunk. Az édesapám nyugalmazott pásztor, és további öt nagybátyám, akik szintén nyugalmazott lelkészek, kivéve egyet. Ehhez a listához adjuk még hozzá a testvéreimet, a sógoraimat, és egy fiamat, akik szintén lelkészek. Továbbá vannak még további lelkészek, akiket a közeli barátaimnak nevezhetek, különösen a jelenlegi lelkészem. Szóval meg tudom érteni azt a hajtóerőt, ami ezeket az embereket motiválja, hogy Isten szolgálatába álljanak.

Jeremiás könyvének ez a fejezete a lelki vezetőkhöz szól. Az előző néhány fejezet a nemzet politikai vezetőihez szólt. Most Isten a pásztorokról és a nyájról beszél. Milyen az, amikor egy személy kiáll Istenért az emberek előtt? Mit jelent az, mikor Isten nevében beszél? Lehetséges félremagyarázni Isten szavait, lehetséges helytelenül bemutatni Őt, és hamisan prófétálni a nevében? Lehetséges kicsinyes szándékkal, hanyagul használni Isten nevét, hogy hitelessé tegyük a céljainkat? Isten problémákat helyez kilátásba azon lelkészek számára, akik félrevezetik a népét.

A lelki vezetés kudarcai közepette a Szentlélek Jeremiáson keresztül egy fénysugarat vitt a sötétedő világba. Ahogy megjövendöli, hogy Isten saját maga fog új pásztorokat állítani a népe élére, akik vigyázni fognak rájuk, egy gyönyörű messiási próféciát vetít előre.

 „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” Határozottan szükségük volt az igazságra, ahogyan nekünk is szükségünk van.

Az erkölcstelenség különösen hatékonynak bizonyul Isten szavának semlegesítésében. Bár elkötelezettek vagyunk Isten iránt, mégis fogékonyak vagyunk az ilyen kísértésekre. Jeremiás idejében a hamis próféták és papok vitték az embereket lefelé a lejtőn, amit „szörnyű dolognak” hívtak és ahol ezt a helyzetet Sodomához és Gomorához hasonlították. Ezek a dolgok a mai időkre is ugyanúgy érvényesek.

Ez a fejezet ténylegesen Isten szavának igazságáról szól a hamis beszédekkel szemben, melyeket szintén Istennek tulajdonítottak. Azt mondani, hogy Isten szomorú emiatt a helyzet miatt, ez csak a tények enyhítése lenne. Remegve olvastam, hogy „Ezért íme, én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orcám elől.”

Jeremiás mély fájdalmat érez a helyzet miatt. „Megkeseredett az én szívem én bennem, az Úrért és az ő szent igéjéért.” Ő átlátja a következményeket. Csapásként sújtott rám ez a szövegrész, hogy „ellopják a szavaim” és többféleképpen is megtehető ez, de egy ezek közül kiemelkedik, ez pedig az álszenteskedés. Egy dolgot mondanak, de egy másikat csinálnak. (Bort isznak és vizet prédikálnak.) Jézus figyelmeztette a tanítványait erre, mert az írnokok és a farizeusok tettei nem voltak összhangban azzal, amit mondtak. (Lásd Máté 23:2-3.)

Más képet mutatunk a gyülekezetben és megint mást a mindennapi életben? Gondolataink összhangban vannak Isten szent szavával? Isten vágya az, hogy megszabadítsa népét a laodíceai állapotból, ahol fél lábbal az egyházban, fél lábbal pedig a világban vagyunk.

Az én imádságom érted és értem ma az, hogy mint lelki vezetők és hittestvérek hűen kezeljük Isten szavát, és ültessük át a mindennapi gyakorlatunkba, tetteinkbe. Ezek azok a szavak, melyek a Mindenható igaz fiaivá és lányaivá fognak bennünket formálni!

Dan Houghton 
Hart Kutatóközpont
Kalifornia

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 22

Jósiás király uralkodása üdítő lélegzetvétel a zsidó nemzet történelmében. Az Urat kereste teljes szívéből. A Szentírás feljegyzi, hogy a királyság több százéves történelme alatt nem volt olyan húsvét, mint amilyet Jósiás tartott. Minden tőle telhetőt megtett, hogy közelebb kerüljön Istenhez. Sajnos viszont nem volt olyan sikeres abban, hogy ezt az elkötelezettséget továbbadja a fiainak és embereinek.

Jeremiás, aki Jósias uralkodása alatt prófétaként szolgált, most Jósiás fiaihoz beszél. Azért, hogy ne legyen semmi kétség, Isten elküldi a prófétáját a királyi palotába, hogy a királlyal beszéljen. Jeremiás konkrét volt. Micsoda jelenet lehetett látni ott Jeremiást prófétaruhában a király előtt, amint Isten üzenetét célba juttatja!

„Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok és rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok” (3. vers).

A szavak természete jól mutatja azt a romlottságot, mely a palotát és a népet átjárta. Viszont ha ez megváltozik, a királyság megmarad. Ha elveti e szavakat, olyan csapások érik őt és a népét, melyet el sem tud képzelni; olyanok, melyek az utókor számára hihetetlenek lesznek.

Ezután az üzenet a személyesebb hangvételű lesz. Jeremiás Jósiás három fiához intézi szavait, akik mind királyként szolgáltak az elmúlt években. Ismeri mindegyik fiút gyermekkorából. Látta fejlődésüket, és ismeri a legrosszabb tulajdonságaikat. Isten nagyon elégedetlen a viselkedésükkel.

Isten utálja a kizsákmányolást, különösen, ha az erős teszi ezt a gyengével. Szembeállítja az ifjú fiút, Sallumot az apjával, és összehasonlítja a tetteiket. Jósiás megvédte a szegények és rászorulók ügyeit, azonban Sallum kihasználja őket. Jósias igazságban uralkodott, Sallum viszont elzüllött, és elnyomta az igazságot.

Joákim sem jobb nála. Isten a jólét idején is megosztja szavát a királlyal és az emberekkel, de ők nem fogják hallani, és nem követik hangját. A fiatal királyt a saját népe és a hercegek is megvetik, és amikor meghal, kivonszolják a városból, és úgy temetik el, mint egy szamarat, szégyenben és megalázottan az életében elkövetett bűnökért.

De lehet ez még rosszabb. Isten Jeremiáson keresztül üzeni Kóniásnak, hogyha ő volna a pecsétgyűrű az Ő jobb kezén, akkor lerántaná, és elhajítaná magától. Azoknak a kezébe fogja adni, akiktől fél, akik az életére törnek! Őt és az anyját kiűzik e földről, és meghalnak! Miért az édesanyjuk is? Ez lenne a jelzés, hogy ez a korrupt befolyás honnan gyűrűzött be?

Végül pedig a kiáltás, mely minden időkön keresztül visszhangozni fog. „Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!” Napjainkban olyan világban élünk, ahol nem Isten Szent szava szerint élnek az emberek, ezért most azokért imádkozom, akik nem értik, hogy Isten mit szeretne nekik elmondani.

„Urunk, imádkozom, hogy figyelmes és éber legyek, és segíts meg, hogy a Te Szavaidat mindig a szívemben tarthassam. Ámen.”

 Dan Houghton 
Hart Research Center
California

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Jeremiás 21

Nehéz, már-már reményvesztett időkben elszánt lépésekre van szükség. Szemmel láthatóan valósággá vált, amire Jeremiás figyelmeztetett a babilóniaiak elleni háborúval kapcsolatosan, amikor Nabukodonozor seregével körülvette a várost. Ekkor Sedékiás király delegációt küldött Jeremiáshoz, hogy megtudakolja az Úr Szavát, amit nem sokkal korábban megvetett és visszautasított. Nem azért tett így, mert megtért, vagy a szíve átalakult volna, hanem kétségbeesésében – hátha így kivédhet és túlélheti a katasztrófát.

Válaszul a próféta egyértelmű és velős üzenetet küldött a királynak. A nemzet túl messzire ment, így a végzet és az ítélet felfokozott üzenete hangzott el. Nincs remény a város, a király, és a király szolgái számára, de az Úr megadja a köznép számára, hogy őket ne érintse a támadás olyan súlyosan. Isten azt üzeni Sedékiásnak, hogy – minden ösztöne ellenére –

ahelyett, hogy harcolna vagy elfutna, inkább adja meg magát a babilóniaiaknak és így életben marad. Isten lehetőséget biztosít bárki számára, hogy az életet válassza, ha engedelmeskedik.

Már-már mintha kétségbe vonná Jeremiás az ítélet jogosságát, amikor Dávid házára emlékeztet, a királyra és szolgáira, arra, hogy mindannak, ami most történik, az uralkodás rendszerének teljes romlottsága az oka. Isten megragadja az alkalmat, hogy egy szenvedélyes védőbeszéd kerüljön a Bibliába arról, hogy jogossággal, becsülettel és együttérzéssel kell bánni a néppel és irányítani az országot, mert ha nem így történik, annak megvannak a természetes következményei.

Ez arra az alapelvre emlékeztet engem, amit igyekeztem fiaim elméjébe plántálni. Hozz jó döntéseket és jó dolgok történnek. Ha rossz döntéseket hozol, akkor rossz dolgok történnek. Minél több jó döntést hozol, annál több jó dolog történik, és megfordítva. Minél hamarabb kezdesz jó döntéseket hozni a rosszak helyett, annál hamarabb fognak jó dolgok történni!

A jó hír ebben a fejezetben az, hogy Isten szeretete és igazságossága nem engedi, hogy a bűn romlottsága ellenőrizetlenül terjedjen a végtelenségig. Egy nap véget vet az igazságtalanságnak és az elnyomásnak. Akkor Isten mindent helyrehoz, és újjá tesz.

Dan Houghton
Hart Kutató Központ
Kalifornia

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Jeremiás 20

Gondoltál valaha arra, hogy prófétának lenni jó karrier? Isten szava, amelyet a próféta azért kap, hogy továbbadja, erőteljes, és áttör a megtéretlen emberek szívén. Olyan reakciókat vált ki, ami megrémíti még a próféta szívét is. Jeremiás megfizeti annak az árát, hogy engedelmeskedik Isten útmutatásainak.

Ez a szakasz úgy mutatja be a templom főfelügyelőjét, hogy megüti a prófétát, amikor az ítélet üzenetét meghallja. Ahelyett, hogy szívére vette volna az üzenetet, kezét ökölbe szorítja és lesújt Jeremiásra. Aztán letartóztatja és megkötözve börtönbe veti.

Isten szóvivői, a próféták mindig a bűnös emberek haragjának célpontjai voltak. A feljegyzések tele vannak a hűség ragyogó történeteivel a rendkívüli nehézségek, üldözések és halál közepette, amikor Isten kiválasztott emberei betöltötték küldetésüket. Isten hangját nem lehet elhallgattatni még akkor sem, amikor a bűnös emberek nem akarják meghallani az Ő szavát. Az igazság győzedelmeskedni fog!

A válság közepette, mindenkinek vannak rossz pillanatai, még Jeremiásnak is. El tudom képzelni annak a próbának az intenzitását, amelyen keresztül ment. Arra emlékezteti Istent, hogy ezt nem ő választotta, és annyira rossz, hogy eldöntötte, nem fog többet szólni. De Isten hangját még a próféta sem tudja elnémítani, mert azt mindenkinek meg kell hallani. Isten szava, amelyet Jeremiás visszatartott, égő tűz volt a csontjaiban és hatalmas erővel tört elő onnan. Megfigyelhetjük, hogy bár fájdalommal és csalódottsággal összekeveredve, de dicsőítésként tört elő a próféta ajkairól. Annak ellenére, hogy a helyzet oda fajult, hogy megátkozza a napot, amelyen született, mégis hűséges marad.  

„Az emberi állhatatosság e példái ... a hit erejét bizonyítják, amely ellenáll a világ erejének. A hit munkája az, hogy a legsötétebb órákban Istenben megnyugodjunk" (Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 378. oldal).

Bátorít engem az a gondolat, hogy az előttünk álló időben - úgy ahogyan ma is - azok, akik olvassák a Megújulás Isten Igéje által olvasmányokat, teljes hűséget és kitartást mutatnak Isten iránt a legnehezebb körülmények között is.  

„Ó Isten, a Te megígért Szentlelked ereje által növeld az én hitemet, hogy minden körülmények között tiszteljem és dicsőítsem a Te nevedet! Ámen!"

Dan Houghton

Hart Kutatóközpont, Kalifornia

Mai szakasz: Jeremiás 19

Vendégeink voltak ebédre, ezért segítettem a mosogatásban. Sok volt a mosatlan, ezért Karen mosogatott, én pedig törölgettem és elraktam az edényeket. Felvettem egy kristálypoharat, hogy megtöröljem, és már biztosan tudjátok is, hogy mi történt. Kicsúszott a kezemből, a padlóhoz vágódott és millió darabra tört. Nem volt más választásom, mint felsöpörni, és a darabokat a szemétbe dobni.

Annak ellenére, hogy Isten prófétáját megfenyegették, és ő könyörgött Istenhez, hogy mentse fel, Isten azt mondta: „Menj." Isten az ítéletnek egy olyan üzenetét bízta rá, amelyet úgy kellett átadni, hogy ne lehessen félreérteni. Ezért Isten arra utasította Jeremiást, hogy „eljátsszon egy példázatot."

A nép vezetőiben és a papokban volt annyi tisztelet Jeremiás iránt, hogy elmenjenek vele arra a helyre, amelyet az Úr megmutatott, a hírhedt Ben-Hinnom völgyébe, amely nem más mint a Gyehenna. Ez a hely az idő múlásával a végső pusztulás szimbólumává lett. Ez volt az a hely, ahol a hitehagyó királyok feláldozták gyermekeiket a Molok és Baál démon isteneknek. Egyben szemétdomb is volt, ahol a város szemetét elégették.

Végigtekintve a tájon, Jeremiás meghirdeti az eljövendő veszedelmet, és felsorolja ennek okait. Ez olyan, mintha Isten azt akarná, hogy ők és mindazok, akik hallják és olvassák, megértsék népének romlottságát. Ez annyira visszataszító, hogy ki kell jelentenie, hogy a gyermekek feláldozása Molok és Baál isteneknek annyira távol állt Isten jellemétől, hogy még csak eszébe sem jutott az ilyesmi. Csak arra tudok következtetni, hogy a gonosz annyira elmosta a határvonalakat, hogy egyesek a nép közül ezt a visszataszító és kegyetlen gyakorlatot a Teremtő követelményeként értelmezték.

A próféta üzenetét azzal zárja, hogy a cserépkorsót, amely azzal a céllal készült, hogy vizet vagy olajat tároljanak benne, annyi darabra töri, hogy többé ne lehessen összeilleszteni. Ez után a próféta megismétli a vádakat Isten népe ellen, hogy elhagyták Istent és démon istenek után futkostak. Az "eljátszott példázatot" azzal fejezi be, hogy kijelenti: az egész város olyan lesz, mint a megfertőztetett „Tófet", ami egy különleges hely a Hinnom völgyében, ahol a Molok isten papja élve megáldozta a gyermekeket. A Tófet név egy olyan szóból ered, ami dobot jelent és egy magyarázó azt mondja, hogy dobokat használtak, hogy elnyomják a gyermekek sírásának hangját, miközben feláldozták őket.  

El tudjátok képzelni a vezetők és papok menetét, akik visszafele mentek a városba ez után a tapasztalat után, amit Jeremiással átéltek? Később a próféta elismétli Isten üzenetét a Templom udvarában, hogy mindenki aki ott elhalad, tudomást szerezzen róla.

Nagyon nehezen tudom megérteni, amikor ezt az igei szakaszt olvasom, hogy Isten népe hogyan süllyedhetett  ilyen mélyre. Hogyan történhetett ez meg királyokkal, papokkal, vezetőkkel és a néppel? Van valami a bűn vírusában, ami annyira szétterjed, hogy – az evangélium hatalma nélkül –, lényünk alkotóelemeit belülről szétbomlasztja.   

„Mennyei Atyám! Köszönöm Jézust és az evangélium erejét, amely megtérésre vezet engem."

Dan Houghton

Hart Kutatóközpont, Kalifornia

Mai szakasz: Jeremiás 18

Amikor beléptem az Andrews Egyetem Művészeti karán egy műterembe, barátomat, Jim Twedellt láttam, amint a fazekaskorongnál ült. A korong forgott, és Jim tehetséges kezei épp egy tálat formáztak. Pontosan a megfelelő mennyiségű vizet adta hozzá az agyaghoz, és felejthetetlen látványt nyújtott, ahogy vízcseppek és agyagdarabok potyogtak le, miközben a tál alakot öltött. Később láttam a kész művet is, gyönyörű volt. Sosem fogom elfelejteni az abban rejlő kreativitást, amikor egy darab agyag egy gyönyörű tállá alakul át. Viszont láttam őt olyan agyagon is dolgozni, ami elsőre nem reagált ennyire jól. Ekkor megállította korongot, fogta a félig megformált agyagdarabot, újra egy tömbbé gyúrta, majd visszahelyezte a korongra, és kezdte elölről.

Isten különleges népe Jeremiás idejében azonban valahogy mégis megfordította a dolgokat. Bár a Fazekasmester alkotásai voltak, ők akarták megmondani Neki, hogy működnek a dolgok, és nem akartak olyanná alakulni, amilyenné a Mester szerette volna formálni őket. Ők akarták a fazekas dolgát végezni ahelyett, hogy az edény lettek volna, amit a fazekas eredetileg készített.

Isten egy erőteljes üzenetet küldött népének Jeremiáson keresztül. Emlékezteti őket, hogy Ő a fazekas, megvan a joga és lehetősége arra, hogy elvesse az agyagot, vagy valami a mostanitól eltérőt formáljon belőle.

Az üzenet a következő: Ha elfordultok a gonosz utatokról, megmenekültök. Ha azonban a jelenlegi úton mentek tovább, annak szörnyű eredménye lesz. Isten könyörög népéhez. Ők elutasítják kérését. Aztán jön a kérdés: „El tudod hinni, mit tesz a népem? Elfelejtették Teremtőjüket, és hitvány bálványokat imádnak. Saját maguk a botlásuk okozói. Nem hagynak nekem más megoldást, el kell fordulnom tőlük.”

Ha neked kellene ilyen nyílt, Istentől kapott üzeneteket egy lázadó népnek közvetítened, biztonságban éreznéd magad? Az embereknek elegük volt Jeremiás próféciáiból, amikkel őket és az életstílusukat kritizálta. Először is arra szőttek tervet, hogy szóban támadjanak rá és hatástalanná tegyék Isten általa közvetített üzenetét. Majd arra esküdtek össze, hogy elvegyék az életét is.

Jeremiás üzenetének volt egy tisztán hallható, prófétikus csengése, nem volt kétség afelől, hogy Istentől származott. Viszont a gonosznak mindig is az volt a terve, hogy aláássa és hatásától megfossza Isten Igéjét. És mikor a szív szándéka gonosz, nagyon nehezen vesszük, ha rámutatnak, hogy helytelenül cselekszünk. Még a hírnököt és megpróbáljuk megölni, csak hogy az üzenettől megszabaduljunk. Milyen szörnyű dolog ez!

Neked és nekem fel kell ébrednünk és Isten üzenetét szívünkre kell vennünk!

„Drága Atyám!

Formálj meg, és készíts belőlem olyan edényt, aki megbecsülést szerez Neked, a Fazekasmesternek! Átadom magam, hogy a Te kezeid újraformálhassanak! Ámen.”

                                                     

Dan Houghton

Hart Kutatóközpont, Kalifornia

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: Jeremiás 17

Londonban, a British múzeumban azon vettem észre magam, hogy egy biztonsági üveg mögött tárolt hatalmas, őskori gránittömböt bámulok. Sötétszürke, majdnem fekete volt és három különböző, ősi nyelvű felirat látszott rajta.  Az bizony nem más volt, mint a Rosette-i kő, amit Egyiptomban talált egy régészeti expedíció 1799-ben. Hogyan véshették bele az ősi betűjeleket és számokat abba a kemény kőbe? És vajon miért fáradoztak egy ilyen kényes, nehéz feladattal? Nyilván annyira fontos volt a mondanivalójuk, hogy maradandó megoldást kerestek megörökítésére.

Isten Szentlelke Jeremiás próféta által erőteljes ellentéteken keresztül mutatja be a szívszorító, fájdalmas valóságot.  Júda népének – az Ő saját népének – bűnei maradandóan az oltárok szarvára, és szívükbe íródtak. Az oltárok szarvára… ezt még megértjük, de az érzékeny hús-szívekbe? Gyémánthegyű vastollal, és ennek minden következményével? Örökre szól bűneink feljegyzése? Soha nem törölhetők el? Teljesen elveszett a remény?

Hogyan történhetett ez? Egyszerűen. Átkozott az ember, aki emberekben bízik. Mi ennek az elkerülhetetlen következménye? A szív eltávolodik az Úrtól. S ismét egy ellentét: áldott azonban az ember, vagy asszony, aki az Úrban bízik! Micsoda különbség! Ezeket a következményeket szeretném az életemben!

Az előbb jellemzett szív azonban mindenestül csalárd és reménytelenül gonosz. A fájdalmas kiáltás: „Kicsoda ismerhetné azt?”- korszakokon át visszhangzik felébredt bűntudatunkban.  Előfordult már veled, hogy annyira szerettél volna valamit, hogy rábeszélted magad, később pedig megbántad? Velem igen. Néhány éve volt egy kis hajó, amit meg kellett szereznem, legalább egyszer az életben. Olyan sokszor ismételgethetsz valamit-, még ha becsapod is magad -, hogy a végén te is elhiszed!

Függetlenül attól, kik vagyunk, tényleg nem ismerjük igazán magunkat. „Igazi önismeretre csak egy úton juthatunk: Krisztust kell szemlélnünk. Az ember azért tartja magát igaznak, mert nem ismeri Krisztust. (E.G. White: Krisztus példázatai 105. o. Advent Kiadó 1990)

Nem csoda, hogy Jeremiás imádságra fakad.  Nekem is ezt kell tennem!

Drága Atyám! Vizsgáld meg szívemet és gondolataimat, Te gyógyíts, és ments meg engem, akkor meggyógyulok! Te vagy egyetlen reménységem! Ámen.

Isten még résnyire nyitva hagyja az ajtót.  Ha úgy tetszik ez az utolsó hívás. A szombat, Isten és ember, a Teremtő és a teremtmény kapcsolatának jelképe különleges jelentőséggel bír, amire Jeremiás is felhívta a vezetők és a nép figyelmét.

„Nincsen új a nap alatt.” –mondta Bölcs Salamon. Napjainkban, a XXI. században, a bűn bélyege vésődik ismét az emberiség családjának szívébe. Ez nagyon gyorsan, és Istenünket, „akinek kezében van a lelkünk” (Dán 5:23) bántó önteltséggel megy végbe.  A szombat ismét középpontba kerül.  Micsoda kiváltság az idők végének záró pillanataiban élnünk!

A „Megújulás Isten Igéje által” blog olvasói családja minden egyes tagjának Isten különleges áldását kívánom, miközben ezeket a fontos fejezeteket tanulmányozzuk.

Dan Houghton  
Hart Kutató központ
Kalifornia, USA

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 16

Amikor elkezdtem keresni Isten akaratát az életemben, az első néhány hétben kíváncsian üdvözöltek az emberek a gyülekezetben.

„Hogy hívnak?” „Honnan jöttél?” „Mennyi idős vagy?” „Nős vagy?”

Amikor megállapították, hogy 33 éves vagyok, és egyedülálló, a kérdés még határozottabb lett. „Hogy lehet, hogy 33 évesen még nem vagy nős?”

Elmagyaráztam nekik, jó hogy egyedülálló vagyok, hiszen még csak most kezdtem Istent igazán keresni és valószínűleg nagy gondokkal szembesülnék, ha házasságban élőként kezdeném ezt a kalandot, nagy valószínűséggel egy nem keresztény feleséggel oldalamon.

Ez a válasz megnyugtatta barátaimat. Mintegy 6 hónapra. Akkor így szóltak: „Hiszen már hat hónapja jársz a gyülekezetbe. Ennyi idő bőven elég egy jó, keresztény feleséget találni!” Azóta majdnem egy évtized telt el, és én még mindig egyedülálló vagyok. Úgy hiszem Isten akarata életemben ugyanolyan világos, mint Jeremiáséban volt.

„Majd szóla az Úr nékem, mondván: Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen”  (Jer 16:1-2). Isten bővebben is elmagyarázta Jeremiásnak, hogy miért ne házasodjon meg. Mert szörnyű vég vár minden szülőre és minden gyermekre azon a földön. „Halálos betegségben halnak meg, nem gyászolják meg, és nem temetik el őket, trágyává lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt lesz végük, holttestük pedig az ég madarainak és a föld vadállatainak lesz az eledele” (4. vers – új prot. ford.).

Nos, nem tudom, meddig akarja Isten, hogy egyedülálló maradjak. Azt sem tudom, hogy nőtlenségem valami szörnyűségtől óvja-e meg lehetséges családomat. Azt azonban tudom, annak ellenére, hogy Isten nem tárta fel gondolatait előttem, terve van velem, ahogy Jeremiással is volt.

Emlékszel, mit olvastunk Jeremiás könyvének első fejezetében? „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jer 1:5). Isten már ismert bennünket, mielőtt magzattá fejlődtünk volna édesanyánk méhében. Isten már születésünk előtt megáldott bennünket és elhívott, hogy a bűnbánatról és az Ő eljövetelének reményéről szóló üzenetet másokkal is megosszuk.

Imádságom: Drága Istenem! Lehet, hogy nem mindig ismerem tervedet, de tudom, hogy van terved velem. Tarts meg engem a Te akaratodban akár egyedülálló vagyok, akár házas, elvált, vagy özvegy. Arra vágyom, hogy megtaláljam és a Te dicsőségedre végrehajtsam a számomra készített tervedet. Ámen.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 15

Nehéz helyzetbe hozták Istent az izraeliták.  Végül kijelentette, annyira engedetlenek és olyan konokul ragaszkodnak bűnös életmódjukhoz, hogy már senki sincs, akinek közbenjárása segíthetne rajtuk.

„És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állnának is előttem, nem hajolna lelkem e néphez; küldd ki orcám elől, hadd menjenek! ” (Jer 15:1).

Gondoljunk csak bele, milyen kíméletlen ez a kijelentés. Senki sem járhatott már közbe Isten népéért. Senki!

Emlékszünk az izraeliták gonoszságának mértékére, amikor Isten kihozta őket Egyiptomból? 400 esztendőn át csak távolodtak Istentől. Elfeledkeztek Isten törvényéről, a szombat szentségével egyetemben. Bűneik egyre súlyosabbak lettek, miközben Isten a pusztaságban az Ő útjaira tanította őket. Isten csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy Ő kihozta népét Egyiptomból, most mégis kész volt elpusztítani őket, s ettől csak vezetőjük, Mózes közbenjáró könyörgése tartotta vissza.

Saul király is hasonló helyzetbe került.  A főpap, Sámuel járt közben érte egy darabig Istennél.

Isten azonban most azt mondta Jeremiásnak, hogy sem Sámuel, sem Mózes nem járhat már közben nála népéért. Ennyire messzire tévedtek Izrael gyermekei. Vajon minden elveszett? Számunkra is minden elveszik hasonló körülmények között?

Isten reményt nyújtott Jeremiásnak: „Azért ezt mondja az Úr: Ha visszatérsz hozzám, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg tehozzád, de te ne térj őhozzájuk!” (19. vers)

Mózes, Sámuel és Jeremiás előrevetítették a mi mennyei közbenjárónk, Jézus képét, aki értünk könyörög. Jeremiás története bemutatja Isten irgalmát, de figyelmeztetésül is szolgál. Ha megmaradunk az engedetlenség útján és makacsul ragaszkodunk bűnös életünkhöz, eljön a nap, amikor már senki sem járhat közben értünk.

Imádságom: Köszönöm, Jézus, hogy közbenjársz értem. Őszintén engedelmeskedni akarok Neked. Kérlek, segíts, hogy engedelmeskedni tudjak! Ámen.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Jeremiás 14

Az egyik legnehezebb kapcsolatom egy asszonyhoz fűződik, akit nevezzünk most Irinának.  Akkor találkoztam vele, amikor mintegy tíz éve elkezdtem a hetednapi adventista gyülekezetbe járni Moszkvában. Irina nagyjából velem egykorú, kétgyermekes elvált orosz asszony volt.

Igazán jó barátok lettünk. Időnként együtt töltöttük a szombat délutánt és hét közben is gyakran beszéltünk telefonon. Irina egyszer elutazott néhány hétre. Amikor legközelebb találkoztunk, kijelentette, hogy soha többé nem megy adventista gyülekezetbe. Úgy döntött, az oroszok többsége által gyakorolt ortodox vallást veszi fel, és azt mondta, nem maradhatunk barátok, hacsak én le nem mondok adventista hitemről.

Irina nem örült döntésemnek, hogy hűséges maradok gyülekezetemhez, de valamiért mégis rendszeresen felhívott telefonon, hogy az élet dolgait megbeszéljük. Elszomorított, hogy elutasította a bibliai tanokat és az orosz ortodox hagyományok és gyakorlat keverékét tette magáévá. Mivel tanácsot soha nem kért tőlem, csak meghallgattam. Aztán egy napon így szól: „Andy, nagyon sok bajom van. Gondjaim vannak a fiam nevelésével. Nem találok stabil munkahelyet. Rossz anya vagyok? Elrontottam valamit az életemben?”

Mit is mondhattam volna neki? Irina élete valójában azért esett szét, mert függetlenítette magát Istentől. Erről azonban hallani sem akart. Csak megnyugtató biztosítékot akart arról, hogy ő jó ember.

Jeremiás is hasonló problémával szembesült Izraellel kapcsolatban. Isten azt akarta, hogy figyelmeztesse a népet az éhínségre és pusztulásra, ami akkor következik rájuk, ha nem tartanak bűnbánatot. Az emberek azonban inkább a hamis prófétákra hallgattak, akik a béke ígéretének kellemes illúziójával kecsegtették őket.

„És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is beszéltem velük; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek nektek. Azért azt mondja az Úr a próféták felől, akik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták! A nép pedig, amelynek ők prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájuk gonoszságukat!”  (14-16. vers).

Isten nem tekint jó szemmel azokra, akik helytelenül békét ígérnek a gonoszoknak. Akármilyen nehéznek tűnik is néha, ki kell állnunk Jézusért és az igazságért, és félelem nélkül bemutatnunk Őt másoknak.

Imádságom: Drága Istenem, szükségem van ma kegyelmedre és tapintatodra. Kérlek, segíts, hogy soha ne ígérjek hamis békét azoknak, akik szándékos bűnben vesztegelnek. Inkább add nekem bölcsességed és szereteted szavait, hogy megmutathassalak Téged és szabadító kegyelmedet nekik! Ámen.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

Fordította: Csala Beáta