2012. július 9., hétfő

Mai szakasz: 2 Mózes 34


Izrael népe Istennel való szövetségi viszonyának megújítására válaszként Mózesnek új kőtáblákat kellett készíteni, és Isten ugyanazokat a törvényeket diktálta le szolgájának ott a hegyen. A kőtáblák újraírása – miután Mózes széttörte őket az aranyborjú előtt – bizonyítja a törvény örök és változatlan természetét, mint Isten népével kötött szövetségének alapját. A szövetséget nem lehet megújítani a szövetségi viszony és a feltételek alapjainak megértése nélkül. Isten önkijelentése Mózes 2. könyve 34. fejezetének 6-7. versében emlékeztet bennünket arra, hogy egy olyan URAT szolgálunk, aki irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Milyen csodálatos ígéret ez ma számunkra, akik hasonló körülmények között szenvedünk, mint az ősi Izrael!

Isten nemcsak engedelmességre hív a Vele való szövetségben, hanem a pogány bálványok teljes megsemmisítésére, hogy azok ne váljanak kísértéssé és csapdává Izrael számára. Ahogyan már láttuk az aranyborjú körüli ünneplésnél, hasonló dolgok könnyen megtörténhetnek újra. A nép ismét különleges útmutatásokat kap, hogy ne készítsenek öntött szobrokat, semmisítsék meg az oltárokat, képmásokat, és vágják ki a ligeteket, ahol bálványokat szoktak imádni. Ahogy később látni fogjuk a Szentírásban, Izrael nem mindig követte ezeket az útmutatásokat, és volt olyan idő - például a hetedik században, amikor Manassé, Júda királya bálványokat helyezett el a jeruzsálemi templomban. Az Asera imádata nagyon elterjedt volt abban az időben, erről tanúskodnak a régészeti adatok, amelyek szerint több száz agyag istennőt ástak ki. Ezeknek a szobroknak a többségét nem Filiszteában, vagy Föníciában tárták fel, hanem 96%-át Júdában és ennek majdnem felét magában Jeruzsálemben. Isten tudta, hogy ezek a szobrok milyen kísértést jelentenek Izrael számára.

Hogy van ez a mi életünkben ma? Ha lenne még idő, mit mondanának a régészek évezredek múlva rólunk, amikor kiássák a mi otthonainkat? Hogyan értékelnék a nappalink és hálószobánk falára elhelyezett fekete TV képernyőt a hozzá viszonyított berendezési tárgyakkal? Imádat eszközeiként értelmeznék azokat? Mennyi időt töltünk Isten Igéjével naponta, összehasonlítva a szórakozással? Isten szava, amelyet ebben a fejezetben megtalálunk, ma is igaz velünk kapcsolatban is, hogy az Ő neve   Féltőn-szerető (féltékeny)Isten, és Ő valóban féltőm szerető Isten. Ő teljesen a mienk akar lenni.

Michael Hasel
Southern Adventist University

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése