Leviticus 2
Mózes
Harmadik könyve utasításokat tartalmaz az öt alapvető áldozati formára
vonatkozóan. Ezek az égő-, az étel-, a béke-, a bűnért való, és a vétekért való
áldozatok. Ezeknek a különböző névvel illetett áldozatok némelyikének a húsából
ehetett a pap (csak az égő áldozat volt ezalól kivétel), az áldozathozó
(egyedül a békeáldozat húsából ehetett az, aki az áldozatot hozta), valamint
némelyik áldozatfajta esetben vérrel kente meg az oltárt a pap (általában az
oltár oldalát, de bűnért való áldozat esetében az oltár szarvát). Miért ez a
sokféleség? Önmagában egyetlen állatádozati fajta sem jelképezhette
Kriszus áldozatának gazdagságát. Például, Jézus teljes egészében megemésztődött,
majd új testben felszállt a földről (égőáldozat), ugyanakkor mi lelkiképpen
részsülhetünk Belőle (békeáldozat). Hogyan is ehetne valaki szószerinti
értelemben abból, ami teljesen elégett?
Miért van az ételáldozat (amit tűznél pergelt kalászból, és zsenge
gabona-darából hoztak - 3 Mózes 2:14) az állatáldozatok között felsorolva? Gabona
ételek és italok gyakran hússal együtt alkottak étel ajándékot, ill. ételáldozatot
(1 Mózes 18:6-8, 4 Mózes 15. fejezet). A gabona Krisztust jelképezhette, mint
az "élet kenyerét" (Jn 6:35; Mt 26:26). Mózes Harmadik Könyve második
fejezetében az étel áldozat - hús és vér nélkül - szintén egy áldozati forma,
amely Isten Mennyei Birodalma alá rendel valamit az Ő használatára. Ez az
Ószövetségi háttere annak, hogy Pál arra ösztönzi a keresztyéneket, hogy "szánják oda testeiket élő, szent és Istennek kedves áldozatul". Ez az az áldozat, ami igazi értelmet ad istentiszteletünknek.
Nem kell meghalnunk annak érdekében, hogy áldozatunk teljesen odaszentelt
legyen. Élő, szent és Istennek kedves áldozattá lehetünk azáltal, ha átadjuk életünket
Istennek, az Ő szolgálatára.
Roy Gane
Andrews University
Fordította:
Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése