Isten arra teremtette az
embert, hogy sokasodjon (1Móz 1:28), akkor viszont miért okoz a gyermekszülés
tisztátalanságot? A „bűneset” (1Móz 3) óta minden ember halandó, és ki van téve
a halálnak a bűn miatt (Róm 6:23). Amikor minden élet halhatatlan Teremtője a
halandók között lakozott, bemutatta, hogy az Ő szent természete különb a
miénknél. Néhány „tisztátalannak” nevezett dolog a halandóság születéstől
halálig tartó ciklusával állt kapcsolatban. Ide tartozott a vér, az ondó és
más, a nemzőszervekből folyó folyadék, ahogy az oszlásnak indult bőr és a
holttestek is. Ez a tisztátalanság nem szó szerint értendő volt, hanem egy
olyan kategória, ami kihansúlyozta bűnben való fizikai állapotot, ami halálban
végződik. Ezért a tisztátalanságot el kellett választani mindentől, ami szent.
Most, hogy a földi szentélyszolgálat már véget ért, többé nincs szükség a
megtisztulási szertartásokra. Az azonban, hogy a rendszer feljegyzésre került,
a mi természetünkről tanít bennünket, az Istenéhez képest.
Gyermekszülés után az anya még több hétig vérzett, így tisztátalan volt. Talán, mivel a lánygyermek nemi szervei a szüléskor vérrel érintkezhetnek, az anya kétszer annyi ideig viselte a gyermek tisztátalanságát, mintha fiút szült volna. Az itteni, női tisztátalanságra helyezett hangsúly viszont nem rendeli a nőket a férfiak alá értékükben, akik szintén számos módon válhattak tisztátalanná (3Móz 15). A megtisztulása elvégzéséhez az anyának áldozatokat kellett bemutatnia, köztük „vétekáldozatot” is. Ezt helyesebben „megtisztulási” áldozatnak kellene fordítani, mivel az anya nem követett el bűnt, és nem volt szüksége bűnbocsánatra.
Roy Gane
Andrews University
Fordította: Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése