Mai szakasz: 3 Mózes 13

Némely bőrbetegség az embereknek olyan leépülő kölső megjelenést kölcsönzött, amely a halált juttata észbe (4 Mózes 12:12). Éppenezért, ez az állapot a beteget rituálisan tisztátalanná tette, ami azt jelenettet, hogy tilos volt számára szent dolgokat megérinteni. A papok feleősége volt, hogy megkülönböztessék a tiszta és a tisztátalan jellegű bőrbetegségeket, ugyanis ők őrködtek a szenség felett, és egy ilyen dagnózis felállítása bizonyos szakértelmet is igényelt. A tünetek nem voltak azonosak a napjainkban Hansen-betegség (régi magyar nevén bélpoklosság) néven ismert kór tüneteivel. Valójában a bibliai “lepra” szó utalhatott valaki öltözetének, vagy egy épület lepuszt voltára is. A bűneset következtében (1 Mózes 3) nem csak emberi mivoltunk korcsosul, hanem a környezetünkben lévő dolgok is. A Mózes Harmadik Könyvének leírása világunk megromlott állapotáról meglehetősen nyomasztó képet fest. Ugyanakkor reménnyel teli az a tény, hogy Isten ragaszkodik hozzá, hogy a romlástól egészen távoltartsa magát: ez bizonyítja, hogy a fizikai romlás nem volt benne Isten eredeti tervében, és éppen ezért nem állandó.

Akit tisztátalannak nyilvánított bőrbetegség súlytott elkülönítették, hogy másokat ne fertőzzőn meg. Ez volt az elsődleges intézkedés annk érdekében, hogy megelőzzék a rituális tisztátalanság terjedését, amely befolyással lett volna Isten Szentélyére, és a vele kapcsolatos szent dolgokra. Több helyen is olvashatjuk a Bibliában, hogy Isten bűntetésképpen „leprával” sújtott némelyeket, akik súlyos bűnt követtek el (4 Mózes 12; 2 Királyok 5; 2 Krónikák 26), de semmi efféle utalást nem találunk a Mózes Harmadik Könyve 13. fejezetében. Csak azért mert valaki fizikai szenvedésen megy keresztül, még nem bizonyíték arra, hogy Isten bűntetné őt. (vö. Jn 9:1-3).

Roy Gane

Andrews University

Fordította: Liebhardt László