Ebben a fejezetben a Biblia írója kiszélesíti a berendezési
tárgyak és az udvar külső szőnyegfalainak leírását. Az első berendezési tárgy,
amit az ember a szabad ég alatt meglát, az égőáldozati oltár, az udvar egyik
oldalán pedig a rézmedence. A kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és
sodrott lenfonálból készült szőnyegfal az egész udvart bekerítette. Az átlag
izraelita csak ezeket a külső berendezési tárgyakat láthatta, mivel csak a
papoknak volt megengedett a szentélybe és a Szente-szentjébe való belépés. Az
oltár az a hely, ahol a bűnös átérzi a bűn súlyát és árát. Ennek a berendezési
tárgynak különlegesnek kellett lenni, fényes réz borításával, de a szépség itt
nem a szemnek szólt, hanem a szívet érintette. Az állatok leölése, a véres
szertartások, az égő hús szaga mély érzéseket keltett. Az oltár szerepe az
volt, hogy fájdalmasan emlékeztessen a bűn romboló hatására, de egy olyan hely
is, ahol a bűnösök bocsánatot kaphattak a helyettesítő áldozat által.
Ahogy korábban is említettük Isten a szentélyt istentisztelet
céljára tervezte. Enne fényében, megtanulhatjuk, hogy hogyan viszonyuljunk az
istentisztelethez. Az ősi izraelita számára az istentisztelethez vezető első
lépésként ráhangolták lelküket arra, hogy azon elmélkedjenek, hogy mit okoztak
bűneik, és ez bűnbánatra vezette őket. Az igazi megtérés és átalakulás ma is
bűnbánattal kezdődik, és annak teljes felismerésével, hogy kik vagyunk mi Isten
előtt. Ez csodálatot és örömet szül - mély örömet, nem felületes érzelmeket. Tapsolással,
tánccal és mulatsággal való ünneplés ellentmondónak tűnik ilyen helyzetben. A
szív mély vizsgálata, ahogy Isten elé járulunk inkább összeegyeztethető a
szentély istentiszteleti modelljével. A Hetednapi Adventista Egyház egyedi a
szentély üzenetének megértésében, és ez megkülönböztet bennünket abban is,
ahogy az istentisztelethez viszonyulunk.
Giselle Sarli Hasel
Southern Adventist University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése