A fejezet első hét verse elénk
tárja a vétekért való áldozat rendjét. Annak elrendelése, hogy a hús a papot
illeti, a 7. fejezet egy listát indít arról, hogy a pap az áldozat mely
részeire jogosult a különböző áldozat fajták esetében. Az egész áldozatot az
Úrnak ajánlották fel, Aki kijelölte azt a részt, amely szolgáját, a papot
illette meg, aki az áldozat bemutatásánál közreműködött. Így a papok, akik
teljes idejükben az Úrnak szolgáltak, elvégzett munkájuk alapján részesültek
javadalmazásban, ami ellátta a szükséges anyagi javakkal őket és családjukat
(vö 1 Kor. 9:1-14).
Ugyanígy a békeáldozatot is
teljesegészében az Úrnak szentelték, de aztán az áldozat egyedüálló módon
került felosztásra Isten, a pap, és az áldozathozó között, így az erre az
áldozatformára vonatkozó útmutatások az áldozati rendszabályok leírásának
a végére kerültek. Az Úr iránti hálájuk kifejezése, vagy egy fogadalmuk
beteljesítése, vagy éppen egyszerűen Isten iránti hódolatuk kifejezése
indíthatta az izraelitákat békeáldozatra. Isten dicsőítésének örömteli alkalma
volt ez. A vér, ami az életet jelképezte (és éppen ezért nem vold szabad
elfogyasztaniuk – vö. 1 Móz. 9:4, Apcs. 15:20, 29 - épp így a pogányokból lett
őskeresztényeknek, és a maiaknak sem megengedett) mint helettes áldozat
váldságdíj volt az áldozathozó életéért (3 Móz 17:10-14). Ez mutatja, hogy még
istendícsőítésünk is csak Krisztus áldozatán keresztül elfogadható! Ma
imádkozunk, ahelyett, hogy állatokat áldoznánk (vö. Zsolt. 141:2), és hatalmas
áldásokban részesülhetünk azáltal, hogy imáink mellet valódi, még
kézzelfoghatóbb áldozatok meghozatalával fejezzük ki hálánkat Isten iránt.
Roy Gane
Andrews
University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése