Mai szakasz: 3 Mózes 10

Az előző fejezet végén (3 Mózes 9:24) Isten megmutatta, hogy elfogadta az áldozatot és a papok szolgálatát. De mielőtt még a nép bűnéért való áldozat teljes lett volna, két pap olyan tűzzel kezdte el égetni a füstölő szert, amit ember gyújtott, ahelyett, hogy az oltárról származó tüzet használták volna, ami Istentől szállt alá. Ez az eltávolodás Isten utasításaitól tévesen mutatta be Őt, amely által a nép arra a következtetésre juthatott volna, hogy Isten szolgái saját elgondolásaik szerint is kialakíthatják Isten tiszteletének alapelveit és szabályait. Ezért tűz jött ki az Úr elől, és megemésztette Nádábot és Abihut. Az sem lehetett kifogás, hogy értelmüket alkohol tompította (3 Mózes 10:8-11).

Mindez megrázta Mózest. Ha a papok nem tudják Isten utasítasaihoz híven elvégezni a szolgálatukat, hogyan tudna Isten népe között jelen lenni, hogy védelmezze őket? Mózest feldúlták az események, különösen az, amikor megtudta, hogy az életben maradt papok elégedték a nép bűnéért való áldozat visszamaradt részét. Ezt a részt meg kellett volna enniük (3 Mózes 6:26), hogy így jelképesen magukra vegyék a nép bűnét, amely azt mutatja be, hogy Krisztus hogyan hordozza az ember bűnét. Áron azt mondta Mózesnek, hogy amiatt ami a fiaival történt, nem érezte magát méltónak, hogy elfogyassza a bűnért való áldozatot.

Az izraelita papok nem haltak meg, amikor szolgálatuk szerint mások bűnét hordozták, de Krisztus igen. Magára véve bűneinket megemésztett, mint a mi bűneinkért való áldozat. Ez mutatja be, hogy Krisztus a mi Helyettesünk, aki érettünk, miattunk, és helyettünk halt meg.

Roy Gane

Andrews University

Fordította: Liebhardt László