Isten házának is
szüksége volt engesztelésre (3Móz 14:53), hogy évente egyszer – a Nagy
Engesztelés napján – megtisztuljon a bűnöktől és tisztátalanságoktól. Amikor az
izraeliták felajánlották bűnért való áldozataikat, vétkeik elvétettek tőlük, és
a szentélyre helyeztettek át. A bűnért való áldozatok más tisztátalanságokat is
hordoztak, amelyek hatással voltak a szentélyre és a papságra (lásd a 6. és a
10. fejezetet). Ezek a „tisztátalanságok” jelképezték a felelősség terhét,
amelyet Isten hordoz akkor, amikor felszabadítja népét a bűn következményei
alól, amelyek igazság szerint őket terhelnék (vö.: 2Sám 14:9). Milyen jogon
teszi Ő ezt? Istenünk kegyelmes, de igazságos is.
Az Engesztelés
Napja az engesztelés második lépcsőfokát biztosította a bűnök bocsánatán túl. Az
áldozat azt jelentette, hogy az engesztelés már megtörtént, és ezen a
lépcsőfokon Isten háza megtisztult a „tisztátalanságtól”, ami Isten szent
kormányzatát jelképezte. Ahhoz, hogy ennek áldásait élvezhesse, Izrael gyermekei
továbbra is hűséget tanúsítottak Isten iránt azáltal, hogy megalázták magukat és
tartózkodtak a munkavégzéstől (vö.: 23:26-32).
Most értjük meg
Dán 8:14-et, ahol azt találjuk, hogy Isten mennyei szentélyét meg kell
tisztítani. A végítélet (lásd: Dán 7) megvédi Isten hírnevét annak a ténynek a
megerősítésével, hogy Krisztus vére a megfelelő embereket mentette meg: azokat,
akik hűségesek voltak Hozzá (Jel 14:12). Az ítéletnek nem az a szerepe, hogy
meghatározza, ki vétkezett (mert mindenki vétkezett – Róm 3:23), hanem azt, hogy
ki fogadta el Isten kegyelmét. Így Isten teljes kegyelmet és teljes igazságot
gyakorol, ami a szeretet két oldala (Zsolt 85:11).
Roy
Gane
Andrews
University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése