Képzeld el, hogy Jeruzsálem
felé tartasz egy zarándok úton, hogy részt vegyél az ünnep egyik jeles
eseményén! Már távolról megpillantod a „szent hegyet”, amelyen a dicsőséges
templom áll (tételezzük fel, hogy az adott pillanatban nem Dávid a király).
Fáradt utazóként szemeidet a templomra emeled, ami inkább azt jelenteni
számodra, hogy Őrá függeszted tekintetedet, Aki felemeli a fejed. Ő az, Aki
segít, hogy ne veszítsd szem elől a célt, hogy azon az úton maradj, amelyen
járnod kell, és hogy ne add fel akkor sem, ha nehéz az út.
A bibliai kor utazói számára az út mindig nehéznek ígérkezett. Rögösek, porosak és gyakran veszélyesek is voltak az utak. Szemeiket az Úrra emelni és Benne bízni nem „csupán” javukat szolgálta, hanem egyszerűen elengedhetetlen volt a kor elcsigázott utazói számára. Nem csak a nap heve volt fojtogató, hanem a gyakran rémítő éjszakák is kimerítőek voltak. Az ókori kultúrák szerint a Hold fénye ártalmas volt. Így alakult ki a „holdkóros” kifejezés (több nyelvben konkrétan elmebajost jelent) – arra a személyre vonatkoztatva, aki túlzott mértékben volt a hold sugárzásának kitéve.
Milyen nagy vigaszt jelent ez az ige számunkra, drága zarándoktársaim, miközben átutazóként életünk ösvényét járjuk örök hazánk felé tartva! Az Úr megőrzi „ki- és bemeneteledet", nem csak most, hanem a jövőben is. Ő az, Aki MEGŐRZI az életedet, most és mindörökké.
Cindy Nash
Feleség, Édesanya, és Ápolónő
Fordította:
Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése