Nem ismerem azt az érzést, hogy milyen lehet
fogságban lenni egy idegen földön, de azt tudom, hogy milyen a honvágy.
Amikor még diákmisszionáriusként szolgáltam,
rengeteg időt eltöltöttünk a legjobb barátommal azzal, hogy felidézgettük,
milyen is az otthonunk, az Egyesült Államok. Énekeket költöttünk a hazánkról,
és néztük a repülőket, ahogy leszálltak a naplementében, miközben arra
gondoltunk hogy egy nap majd mi is ott ülünk egy ilyen gépen, és hazafelé
tartunk. Egyszer, csak hogy biztos legyek benne, hogy az emlékeim nem szépültek
meg a hazámról a honvágyam miatt, megjegyeztem: „tudod, azért Amerikának is
megvannak a maga problémái.” A barátom helyeslően bólintott, majd válaszolt:
„De ahol én élek Amerikában, ott
nincsenek.” Semmi kétség, hogy honvágyunk volt akkoriban, és otthonunkat
tökéletesnek láttuk.
Néha hasonló honvágyat érzek a Menny iránt
is. Vágyom, hogy újra találkozhassak az édesanyámmal, aki majd feltámad a
halálból, és megszabadul minden rossztól. Most jut eszembe, talán mégis tudom,
milyen érzés fogolynak lenni idegen földön, mert ez a föld itt biztosan nem az
én otthonom. Néha a vágyam olyan erős egy jobb világ felé, hogy teljesen elcsüggedek
és úgy érzem hogy itt rekedtem a Föld nevű bolygón.
De hasonlóan a zsoltáríróhoz, aki félelmének
ad hangot, hogy esetleg elfejti szülőföldjét, nekem is inkább legyen honvágyam
a menny után, minthogy ideragadjak ehhez
a világhoz. Te nem így gondolod?
Lori Futcher
Szabad-foglalkozású
író és szerkesztő
Cleveland, Tennessee,
USA
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése