Ebben a zsoltárban Dávid elismeri, hogy egész
lényét és minden képességét Istennek és az Ő jóságának köszönheti. Isten az,
aki sikeres harcossá és királlyá tette őt. Isten az, aki megnyerte a csatáit.
Mi ma talán nem vívunk olyan háborúkat, mint
Dávid, de a lelki harcmezőn igenis csatázunk a gonoszság hatalmasságai és erői
ellen. Ebben a végidei küzdelemben el kell ismernünk Őt, aki a mi Menedékünk,
Kősziklánk, Megváltónk és Pajzsunk. Bátorító a tudat, hogy bár mulandó
teremtmények vagyunk, és a földi életünk csak lélegzet vagy tűnő árnyék az idő
végtelenségében, Istennek mégis gondja van ránk. Isten, aki a Sínai-hegynél
füstben, villámlásban és földrengésben jelentette ki magát, a mi harcainkban is
meg akar mutatkozni ugyanazzal a megkérdőjelezhetetlen erővel, amit a hegy
tetején tanúsított.
Dáviddal együtt egy új dicsőítő éneket
énekelhetünk Isten áldásaiért. Talán nem mindnyájunk esetében jelentkezik Isten
áldása az anyagi jólét, szép és egészséges gyermekek vagy katasztrófáktól és
vereségektől mentes élet formájában, de ahogy az utolsó vers összefoglalja: ha
Isten az életünk Ura, mindenképp’ boldogok vagyunk.
Thandi Klingbeil
otthon tanító édesanya
Tennessee, USA
Fordította:
Kóczián Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése