Miután Isten lényét és tetteit dicsőíti, a
zsoltáríró arra szán néhány verset, hogy a bálványokat is bemutassa, mint
ellentétes oldalt. A szerző gondolatait a következőképpen foglalhatjuk össze:
Isten: hatalmas, és minden isten felett áll
Bálványok: ezüstből és aranyból, emberek keze által készültek
Isten: bármit megtehet, amit akar
Bálványok: képtelenek a cselekvésre
Isten: a neve örökkévaló, mint Izraelnek adott örökség
Bálványok: Akik a bálványokat készítik, éppen olyanok, mint kezük
alkotásai (például a szívük kőből van).
Ezeket az éles ellentéteket látva könnyen
megcsóválhatjuk a fejünket és csodálkozhatunk, hogy az izraeliták hogyan
imádhatták ezeket a haszontalan bálványokat ahelyett, hogy elkötelezték volna
magukat az örökkévaló Isten mellett? De mi különbözünk tőlük egyáltalán? Vagy pedig
csak annyi történt, hogy az ezüstből és aranyból készült bálványokat
felváltotta életünkben a papírpénznek nevezett bálvány?
Habár azzal a régi mondással nőttünk fel: „a
pénz nem boldogít,” mégis úgy tűnik, a tetteinkkel ezt a mondást akarjuk
meghazudtolni. Vagyont halmozunk fel, mintha az a tragédia idején meg tudna
védeni, és közben elfelejtjük, hogy a tragédiák elvehetik és haszontalanná
tehetik minden vagyonunkat. Ugyanakkor elfeledkezünk Isten áldásainak valódi
értékéről.
Mint ahogy Izrael népe is dönthetett annak
idején, hogy ezüstjükből és aranyukból bálványt építenek, vagy templomot;
ugyanúgy mi is dönthetünk, mire használjuk fel papírpénzünket. Istenítjük és
felhalmozzuk ezt a kincset, vagy arra használjuk, hogy Isten egyházát építsük,
és segíthessünk a szükségben lévőknek?
Lori Futcher
szabadfoglalkozású
író és szerkesztő
Cleveland, Tennessee,
USA
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése