A hegyek folyton hívnak engem! Nagyon
szeretem a lakóhelyemet övező hegyeket. Az év egy részében zöldellő fák
alkotnak rajtuk zöld szőnyeget, és nevükhöz illően – Füstölgő Hegység – bodros
bárányfelhőket „eregetnek” a csúcsok. Nekem nem számít, hogy milyen magas a
hegy, amit látok, vagy milyen táj övezi, azonnal felébred bennem a kívánság,
hogy valahogy feljussak a tetejére. (Az azonban ritkán fordul elő, hogy valóban
fel is jutok egy igazán magas hegy csúcsára, hacsak nem autóval kanyargok fel!)
A hegy hatalmas és fenséges volta arra hív, hogy legyek egy parányi része, ha
csak rövid ideig is. Amikor pedig tényleg fenn vagyok, akkor nagyon közel érzem
magam Teremtőmhöz.
A világ egyetlen hegye sem adta meg azonban a
teljességnek azt az érzetét, mint a Sion hegye és a Jeruzsálemet körülvevő
hegyek. Amikor ott álltam fenn, megéreztem, milyen hatalmas és fenséges terve
van Istennek népével, és újra meggyőződtem arról, hogy oltalmával örökre
körülveszi gyermekeit. Ha benne bízom, akkor egészen biztos lehetek ebben!
Az emberi szív megremeghet. A bizalomra való
képességem legerősebb állapotomban is nagyon gyenge. Az én mennyei Atyámat
azonban nem lehet megingatni, ő sosem remeg. Kitart mellettem örökkön-örökké!
Ámen!
Cindy Nash
feleség, édesanya,
ápolónő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése