A zsoltáros két kérésnek
ad itt hangot: „Emlékezzél meg, Uram...!”
(1. vers) és „Ne fordulj el felkented
színétől!” (10. vers).
Az Úr válaszol, és
megerősíti a Dáviddal kötött szövetségét. Ezen versek szépsége abban rejlik,
hogy az Úr, az Ő válaszában nemcsak az állítja, hogy emlékszik, és nem fordítja
el arcát az Ő népéről, Izraelről, hanem a Jézus Krisztusban megvalósított
megváltási tervének lényegét is kinyilatkoztatja itt, épp ezekben a versekben!
Ahogyan egy bibliamagyarázó megfogalmazza: „A szövegeket, amelyek eredetileg az
uralkodó király leírásai voltak, átültették a jövőbe, és így, egy egészként
tekintve, egy eljövendő hatalmas király, a Messiás (felkent) portréját
festették le, aki majd Dávid vérvonalából fog származni.”
Itt egy Jézusról, a mi
Messiásunkról, a Felkentről szóló próféciát látunk. Ő el fog jönni, és az örök
trónjára fog ülni (12. vers és Jel. 11:15). Dávid hatalma meg fog nőni (17.
vers és Lukács 1:68-69). Ösvényem világossága lesz Ő (szintén a 17. vers,
együtt a Jel. 21:22-23-mal).
Amikor elképzelem ezeket
az utazó zarándokokat, amint a „Felemelkedés dalát” éneklik, amint Jeruzsálembe
utaznak Istent dicsőíteni, alig várom, hogy te és én találkozzunk velük az Új
Jeruzsálemben és együtt énekeljük velük ezt, a Felemelkedés Zsoltárát. Neked és
nekem megadatott az az áldás, hogy tudhatjuk, mi lett ezekből a prófétikus
szavakból, amelyek a 132. zsoltárban írattak le számunkra. A mi Felkentünk
eljött! El tudod képzelni hogy hangzik majd ez az ének az ajkunkról, mikor a mi
hangunk csatlakozik az övékhez, és akkor, együtt egy új éneket éneklünk majd?
Én már alig várom azt napot, és te?
Cindy Nash
Collegedale, Tennessee
Fordította: Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése