Sámuel meghívta Sault áldozati ebédre és
különös módon bánt vele. A következő reggelen Sámuel négyszemközt beszélt vele,
és csendben felkente királynak. Saul biztosan azt gondolta: „Kicsiny törzsből
származom. A nagyobbak sohasem fognak elfogadni.”
Az Úrnak gondja volt erre is, de először még
mást akart kimunkálni Saul lelkében. Saul igazi szükséglete az volt, hogy megtanuljon
teljesen bízni Izráel Istenében. Mindig emlékeznie kellett arra, hogy Isten
volt az, aki kiválasztotta őt, és királlyá tette. Királyként elért sikerei
csakis az Úrtól jönnek.
Sámuel beszélt Saulnak a szokatlan
eseményekről, amelyek aznap történnek majd vele, és minden úgy történt, ahogy
azt Sámuel megmondta. Saul más emberré lett (lásd: 6. vers). Az Úr kiárasztotta
kegyelmének áldását Saulra, és be is fejezte volna, amit elkezdett, ha Saul
megtartotta volna kötelezettségeit az Úr iránt, és hittel engedelmeskedik
Istennek (Fil 1:6; 1Tim 6:20).
Sámuel nemzeti gyűlést hívott össze Mispába,
ahol „sors által” valamint az Urim és Thummim által az Úr kiválasztotta királynak
a Benjámin törzséből való Sault. (20, 24. vers). Saul kicsinek érezte magát, és
hazament, hogy várjon, míg az Úr dolgozik.
Az életében elkezdődött a küzdelem, amivel mi
is, mindnyájan szembenézünk. A harc pedig akörül dúl, hogy Jézusra nézünk, és
megbízunk Benne, vagy önállóan akarjuk uralni az életünket?
David Manzano
nyugalmazott
lelkipásztor
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése