Mai szakasz: 1 Sámuel 13

Saul mintegy harminc esztendős volt, amikor uralkodni kezdett Izrael felett. Egy vagy két évvel később háborúba keveredett a filiszteusokkal. Sok ezren gyűltek egybe Izrael minden részéről az ország védelmére, de belőlük Saul mindössze háromezret választott ki, a többieket hazaküldte. Ezer férfit fia, Jonathán parancsnoksága alá rendelt, kétezer embert pedig saját magának tartott fent a király. A filiszteus sereg azonban háromezer harci szekérrel, hatezer lovassal, és egy elképzelhetetlenül nagy létszámú gyalogsággal jött ellene. Látva ezt Izrael férfiai rögtön felmérték, micsoda veszélyt jelen ilyen óriási túlerővel szemben harcba szállni. Azok az emberek, aki az országnak azon a területén éltek, barlangokban és a föld üregeiben rejtőztek el.

Sámuel tudatta Saullal, hogy hét nap múlva eljön, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak, és imádkozzék érte. Saul azonban egyre türelmetlenebb lett, és a hetedik nap reggelén úgy döntött, hogy maga mutatja be az áldozatot. Isten gondviselése által Sámuel kissé késlelteve érkezett, de épp’ amikor Saul „elvégezte az égőáldozatot, megérkezett Sámuel, és Saul elément, hogy köszöntse őt.”

Így szólt Sámuel Saulhoz: „Mit tettél?!” Saul így válaszolt: „Amikor láttam, hogy az embereim milyen rémültek, és hogy a nép kezd elszéledni mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a filiszteusok pedig összegyűltek már Mikmásban, azt gondoltam magamban: mindjárt ránk törnek a filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkoztam; így vettem a bátorságot, hogy én mutassam be az égőáldozatot. Ekkor azt mondta Sámuel Saulnak: „Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát, melyet parancsolt neked; pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, a mit az Úr parancsolt neked.” Ezzel Sámuel hazafelé vette az útját. Ekkor Saul megszámolta, hogy hány embere maradt, kiderült, hogy csak mintegy hatszázan tartottak ki mellette.

Volt egy másik gond is, amivel Saulnak szembesülnie kellett: nem voltak kovács mesterek Izraelben, akik kardot és dárdát készíthettek volna a hadsereg számára. Az izraeliták még a mezőgazdasági eszközeiket is a filiszteusokkal készíttették és éleztették. Így a csata napján nem volt egy szál kardjuk vagy dárdájuk sem, leszámítva Saul és Jonathán fegyvereit. Isten megengedte, hogy a sok nehézség válságba torkolljék, így feddte meg Saul makacsságát és önhitt engedetlenségét, a népet pedig alázatosságra és hitre nevelte.

„… engedelmeskedjünk Isten akaratának, járjunk egyenesen parancsolatai szerint minden körülmények között. Az ilyen cselekedetek következményeiért az Úr felel. Iránta való hűséggel bebizonyíthatjuk az emberek és az angyalok előtt, hogy nehéz időkben is alkalmas eszközök vagyunk akaratának teljesítésére, nevének felmagasztalására .” (Ellen G. White:  Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó.  578. oldal. - részlet a "Saul vakmerősége" c. fejezetből.)

Jack J. Blanco

Southern Adventist University

Fordította: Liebhardt László