Saul mintegy harminc esztendős volt, amikor
uralkodni kezdett Izrael felett. Egy vagy két évvel később háborúba keveredett
a filiszteusokkal. Sok ezren gyűltek egybe Izrael minden részéről az ország
védelmére, de belőlük Saul mindössze háromezret választott ki, a többieket
hazaküldte. Ezer férfit fia, Jonathán parancsnoksága alá rendelt, kétezer
embert pedig saját magának tartott fent a király. A filiszteus sereg azonban
háromezer harci szekérrel, hatezer lovassal, és egy elképzelhetetlenül nagy
létszámú gyalogsággal jött ellene. Látva ezt Izrael férfiai rögtön felmérték,
micsoda veszélyt jelen ilyen óriási túlerővel szemben harcba szállni. Azok az
emberek, aki az országnak azon a területén éltek, barlangokban és a föld
üregeiben rejtőztek el.
Sámuel tudatta Saullal, hogy hét nap múlva
eljön, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak, és imádkozzék érte. Saul azonban
egyre türelmetlenebb lett, és a hetedik nap reggelén úgy döntött, hogy maga
mutatja be az áldozatot. Isten gondviselése által Sámuel kissé késlelteve
érkezett, de épp’ amikor Saul „elvégezte az égőáldozatot, megérkezett Sámuel,
és Saul elément, hogy köszöntse őt.”
Így szólt Sámuel Saulhoz: „Mit tettél?!” Saul
így válaszolt: „Amikor láttam, hogy az embereim milyen rémültek, és hogy a nép
kezd elszéledni mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a filiszteusok
pedig összegyűltek már Mikmásban, azt gondoltam magamban: mindjárt ránk törnek
a filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkoztam; így
vettem a bátorságot, hogy én mutassam be az égőáldozatot. Ekkor azt mondta
Sámuel Saulnak: „Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te
Istenednek parancsolatát, melyet parancsolt neked; pedig most mindörökre
megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te
királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert,
akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, a mit az Úr
parancsolt neked.” Ezzel Sámuel hazafelé vette az útját. Ekkor Saul
megszámolta, hogy hány embere maradt, kiderült, hogy csak mintegy hatszázan
tartottak ki mellette.
Volt egy másik gond is, amivel Saulnak
szembesülnie kellett: nem voltak kovács mesterek Izraelben, akik kardot és
dárdát készíthettek volna a hadsereg számára. Az izraeliták még a mezőgazdasági
eszközeiket is a filiszteusokkal készíttették és éleztették. Így a csata napján
nem volt egy szál kardjuk vagy dárdájuk sem, leszámítva Saul és Jonathán
fegyvereit. Isten megengedte, hogy a sok nehézség válságba torkolljék, így
feddte meg Saul makacsságát és önhitt engedetlenségét, a népet pedig alázatosságra
és hitre nevelte.
„… engedelmeskedjünk Isten akaratának,
járjunk egyenesen parancsolatai szerint minden körülmények között. Az ilyen
cselekedetek következményeiért az Úr felel. Iránta való hűséggel
bebizonyíthatjuk az emberek és az angyalok előtt, hogy nehéz időkben is alkalmas
eszközök vagyunk akaratának teljesítésére, nevének felmagasztalására .” (Ellen
G. White: Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 578. oldal. - részlet a "Saul
vakmerősége" c. fejezetből.)
Jack J. Blanco
Southern Adventist
University
Fordította: Liebhardt
László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése