Azután, hogy Saul felszabadította
Jábes-Gileádot, királlyá koronázták, és a koronázási szertartáson Sámuel
próféta így szólt a néphez: „Meghallgattam szavatokat, és királyt adtam nektek.
Íme, itt áll! Ő fiatal és erős, de én öreg és ősz vagyok. Van tanú ellenem,
hogy elvettem bármit is, ami nem az enyém volt? Megcsaltam, elnyomtam bárkit is?
Elfogadtam-e ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak?" És a nép így felelt:
„Egyiket sem tetted ezek közül." Ekkor Sámuel ezt mondta: „Az Úr a tanúja
annak, amit mondtatok." És ők ezt válaszolták: „Az Úr a mi tanúnk."
Ezután Sámuel emlékeztette őket azokra a
hatalmas cselekedetekre a múltban, amelyeket az Úr tett Izráelért Mózes és Áron
ideje alatt, illetve később, mikor imádkoztak és sírtak az Úrhoz segítségért,
és Ő olyan embereket használt fel mint Gedeon és a többiek, hogy megmentse őket
ellenségeik kezéből. Majd Sámuel így folytatta: „És amikor Náhás, az ammoniták
királya felvonult, hogy elfoglalja Jábes-Gileád városát, az Úr Lelke leszállt
Saulra, aki épp a mezőn szántott, és megverte az ammonitákat a ti érdeketekben.
Mivel ti kitartottatok amellett, hogy legyen királyotok, miközben az Úr volt a
ti királyotok, aki nagy dolgokat tett értetek, ezért itt a király, akit ti
választottatok. Most tehát engedelmeskedjetek az Úrnak, és ha mind ti, mind a
királyotok követitek az Urat, minden rendben lesz veletek. Azonban, ha nem
tesztek így, az Úr keze ellenetek lesz, hasonlóképp ahogy ellene volt a ti atyáitoknak,
amikor hűtlenek voltak.”
Hogy megmutassa a népnek az Úr erejét, Sámuel
imádkozott mennydörgésért és esőért. Az Úr meghallgatta Sámuel imáját és
mennydörgést és esőt küldött. Akkor a nép erősen félni kezdte az Urat és
Sámuelt, az Ő prófétáját, mert ez volt a búzaaratásnak azon időszaka, amikor ilyen
vihar egyáltalán nem fordult elő. Miután a mennydörgés és eső elvonult, Sámuel
felbátorította az embereket, és így szólt: „Ne féljetek! Ugyan nem tettétek
helyesen, hogy királyt választottatok, de kövessétek az Urat, és szolgáljatok
Neki teljes szívetekből és Ő nem fog elhagyni titeket. És Isten őrizzen meg
attól, hogy vétkezzek az által, hogy nem imádkozom értetek, hanem tovább
tanítalak titeket a jó és helyes útra."
Ennek a fejezetnek az első leckéje magától
értetődő. Akik azt állítják, hogy a prófétaság ajándékát birtokolják – és
az elmúlt évek során néhányan a gyülekezeteinkben ilyen állítást tettek – valamint
a vezetőknek is ugyanolyan becsületesnek és szilárdnak kell lenniük mint
amilyen Sámuel volt. Mindenben, amit tesznek, készségesen ki kell mondaniuk,
hogy „Az Úr a mi tanúnk." A második fontos lecke számunkra, hogy
elfogadjuk Jézust királyunknak, elfogadjuk az Ő tanácsait, és higgyük el, hogy
ha bármit rendbe kell tenni a munkánk sűrűjében, Ő a saját idejében majd
mindent helyreállít. A harmadik lecke pedig az, hogy ne vétkezzünk azzal, hogy
nem imádkozunk a saját gyülekezetünkért és azokért, akiket kiválasztottak arra,
hogy prédikálják és tanítsák a helyes utat.
Jack J. Blanco
Southern Adventist
University
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése