Alig-alig érezhetjük át azt a gyászt és
szívfájdalmat, amitől Dávid lelke szenvedhetett Sámuel 1. könyve 20. fejezete
szerint, amikor menekülnie kellett, és puszta életéért futott. Lelke
gyötrelmében így kiáltott Jonathánhoz: „Mi rosszat tettem? Miért történik
mindez?” Mily gyakran visszhangozzuk szívünkben ugyanezeket a kérdéseket,
amikor próbák érnek, és valahogy oly sok minden rosszra fordul. Így kiáltunk
fel: „Mi rosszat tettem? Miért tör ellenem a gonosz? Elhagyott volna az Isten?”
Nem feledkezhetünk meg arról a küzdelemről, amit Isten népeként meg kell vívnunk. Csupán az, hogy megérezzük a csata hevét, még nem jelenti azt, hogy valami rosszat tettünk volna. Sőt, gyakran épp azt jelenti, hogy az Ellenség megharagudott ránk, mert valamit helyesen teszünk!
Nem feledkezhetünk meg arról a küzdelemről, amit Isten népeként meg kell vívnunk. Csupán az, hogy megérezzük a csata hevét, még nem jelenti azt, hogy valami rosszat tettünk volna. Sőt, gyakran épp azt jelenti, hogy az Ellenség megharagudott ránk, mert valamit helyesen teszünk!
„Mert a
mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a
sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei
magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy
ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:12-13 – új
prot. ford.)
Nem Dávid az egyetlen, aki e fejezet tanúsága
szerint üldöztetést szenved. Jonatán is érzi a küzdelem hevét, miközben kiáll
legjobb barátjáért. Saul király azonban egyáltalán nem érti Jonatán
magatartását. „Hogy gondolod ezt? Nem látod, hogy királyságod nem szilárdulhat
meg mindaddig, amíg Dávid él?” Jonatán azonban nem sokat törődött saját
királyságával. Az egyetlen, amit szeretett volna látni, hogy Isten uralma
szilárduljon meg, még ha az életébe is kerül.
Amikor az élet próbáival szembesülünk ezen a
Földön, és megválaszolatlan kérdéseink vannak, ne feledjük, hogy „bizony, akik Isten akarata szerint akarnak
élni a Krisztus Jézusban, azokat is mind üldözni fogják!” (2Tim 3:12 – új
prot. ford.)
Egy napon azonban Isten igazolni fog
bennünket (Rm 12:19), és Ő maga fogja megírni földi életünk utolsó fejezetét
(Jel 21:4). Végül, épp úgy mint Dávid, megértjük, hogy megérte. „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései
nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Rm
8:18).
Melodious Echo Mason
ARME Bible Camp
Ministries
Fordította: Liebhardt
László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése