A nép vénei hazatértek, és a hír bejárta az
egész országot. De ki lesz a király? Ki lesz az, akinek a személyéről Izrael 12
törzse egyetértésre juthat? Biztosak lehetünk abban, hogy a véneknek, akik
királyt kértek, volt javaslatuk arra nézve, hogy ki lenne a legalkalmasabb
személy, természetesen a saját törzsükből való férfi. Ahogy Sámuel Isten
vezetéséért könyörgött, és várta az Úr útmutatását, hite által már el is
fogadta azt a személyt, akit majd Isten kiválaszt.
Voltak, akik szerint az egyik lehetséges jelölt Saul volt, aki egy igen tekintélyes családból származott.
Az Úr mindennapi események egymásutánját használta fel arra, hogy létrehozza a találkozást Saul és Sámuel között. Saul egyre több emberrel ismerkedett meg, ahogy szolgájával az elkallódott szamarak után kutatva az országot járta. Hatalmas termete miatt sokan felfigyeltek rá. Jólöltözött volt, derék, nemes, egyenes tartású, és egy szolgája is vele tartott. Mindez arra utalt, hogy fontos ember volt, nem csupán egy egyszerű földműves. Magától értetődő volt, hogy az emberek, akik a külső alapján ítélnek, azt gondolták róla: „Ilyen ember kell nekünk királynak.”
Amikor Isten tudtára adta Sámuelnek, hogy a következő napon találkozni fog Izrael jövendőbeli királyával, Saulnak mindez meg sem fordult a fejében. „Csak egyszerűen megtörtént, ami történt.” Isten a leggyakrabban így munkálkodik.
Azt láthatjuk meg mindebben, hogy Isten mindennapi dolgokat használ fel annak érdekében, hogy gondviselése által célját véghezvigye. A hit emberei – ha visszatekintenek a múltba –, felismerik ezt az igazságot. Köszönjük meg az Úrnak, hogy „minden együttmunkálkodik azok javára, akik Istent szeretik, akik azt tűzik ki életük céljául, hogy az Ő akaratát vigyék véghez". Az Őt szeretőknek még a megpróbáltatások is a javukra szolgálnak!
David Manzano
Nyugalmazott
lelkipásztor
Fordította: Liebhardt
László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése