Mai szakasz: 1 Sámuel 2

A szégyen, és a sok szemrehányás, amit Annának meddősége miatt el kellett viselnie, már a múlté. Imája egy Istent dicsőítő himnusz. Az ebben lévő gondolatok Mózes 5. könyvéből és más mózesi írásokból származnak. Hogyan ismerhetett ennyi mindent Isten Igéjéből? Mivel férje lévita volt, bizonyára megtanulta tőle Mózes énekét (lásd 5Mózes 31:22, 30). Ezek voltak Isten azon szavai, amelyeket memorizáltak, és nemzedékről nemzedékre továbbadtak.

„Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”  „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” A „Megújulás Isten Igéje által” elnevezésű kezdeményezésnek éppen ez a célja, hogy Isten és az Ő szava irányítsa az életünket.

Hofni és Fineás szemében teljesen jelentéktelen dolog volt, hogy elfogyasszák az áldozatoknak azt a részét, amit nem lett volna szabad. Hamarosan könnyelműen haladtak az engedetlenség  útján, papi hivatalukat a saját céljaikra használták, míg ez szexuális erkölcstelenséghez és ahhoz vezetett, hogy az emberek megvetették a papságot és az Istennek felajánlott áldozatokat. Éli beszélt a fiaival, de el kellett volna tiltania őket a papi hivatástól. Valószínűleg viccelődtek az „öregen” és folytatták szórakozásukat. „A gyermek Sámuel pedig nőttön-nőtt, és kedves volt mind az ÚR előtt, mind az emberek előtt.” (2Sám 2:26 – új prot. ford.). Aztán az Úr elküldte egyik emberét Élihez egy figyelmeztető üzenettel.

Mi a helyzet a mi életünkkel? Mi a helyzet az én életemmel? Van-e olyasvalami, amit felismertem, és eldöntöttem, hogy tennem kell ellene valamit, ám azután haladtam tovább a régi rutin szerint? Nem szabad olyannak lennünk, mint Éli, hogy halljuk a figyelmeztetést, és azt gondoljuk „Igen, meg kellene tennem", de mégsem lépünk a helyes irányba. Térdeljünk le még ma, és imádkozzunk bűnbánó, odaadó szívvel! Ha megtesszük, az Úr meghallgat, és megbocsát nekünk. Kegyelemet és bátorságot fog adni, hogy győzhessünk. Az Ő ígérete biztos!

David Manzano

Nyugdíjas lelkipásztor

Fordította: Baksa Viktória