Úgy hiszem, hogy 1 Sámuel 17 tartalmazza a
Biblia egyik legjobban ismert történetét. Dávid legyőzi Góliátot. Gyakran, amikor
felidézzük ezt a történetet, hajlamosak vagyunk csak Góliát hatalmas termetére összpontosítani,
és ezt jó okkal tesszük. Ő volt a filiszteusok bajnoka (ami azt jelenti, hogy
mindig megnyerte a csatáit), és néhány becslés szerint 2,7 méter magas volt,
valamint a páncélzat, amit viselt, körübelül 90 kilogrammot nyomott. Hihetetlen,
hogy Dávid, aki egyértelműen fiatal volt, ki mert állni ez ellen az óriás
ellen!
De vizsgáljuk meg ezt a történetet egy kicsit
mélyebben! Góliát kihívta maga ellen Izrael seregét, ami azt jelenti, hogy
kihívta maga ellen Izráel élő Istenét. És minden reggel és este megtette
negyven napon keresztül, amíg Isten elküldött egy szabadítót. A szabadító, akit
Isten elhívott, egy ifjú volt, aki egy darab kővel megcélozta az óriás
homlokát, és leterítette Góliátot.
Lukács evangéliuma 4. fejezetének 2. verse
arról számol be, hogy Szabadítónkat az ördög negyven napig kísértette. Érdekes,
hogy a három kísértésnél, ahol a negyven nap végén Krisztus
felülkerekedett és győzedelmeskedett, minden kísértésben
szerepelt kő. (Kő kenyér ellen, egy hegynyi kő, ami a világ
dicsőségét szimbolizálja Isten tisztelete ellenében, a biztonság, hogy ne üsse
meg a lábát egy kőben, a büszkeség ellen – minden egyes kísértés Isten
jóságával való visszaélésen alapul.) Mégis, mint az Élő kő, Krisztus, Isten
testté lett Igéje (Jn 1:14), a szegletkő (Ef 2:20) nem élt vissza Isten
jóságával, és legyőzte Sátánt annak teljes seregével együtt, így teremtette meg
annak lehetőségét, hogy megkapjuk a győzelmet minden Góliát felett.
Dávidot nem ingatta meg a világi gazdagság
lehetősége, bátyjai rosszindulata vagy irigysége, Izrael népének képmutatása, vagy
Góliát bűnös, gúnyolódó beszéde. Csak egyetlen szenvedély hajtotta: be akarta bizonyítani
az egész világ előtt, hogy még mindig van egy Istene Izráelnek, akivel nem
lehet dacolni! Nem a kőben bízott, amit a kezében tartott, hanem az Élő Kőben,
Isten Igéjében.
„Levetvén
azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést, és
minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej
után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos
az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél
választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki
házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek
Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek
Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.” (1Pt 2:1-6)
Miben bízunk ma? Világi óriásokban,vagy az élő
Kőben?
Melodious Echo Mason
Bible Camp Ministries
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése