Az utasítás „az egész Földnek” szól, hogy
örvendezve kiáltson fel Istenhez (1. vers), mert a művei nagyszerűek, és még az
ellensége is hódol előtte (3. vers). Hatalmasak
a mi Istenünk művei, és a zsoltáríró arra hívja fel a figyelmünket, hogy
ismerjük el azokat, mint például a tenger és a folyó kettéválasztását. Ezek a
csodás dolgok példái voltak annak, mit tud tenni Isten értünk, hogy
biztonságban haladhassunk át a nehézségen és problémán, és hogy megszabaduljunk
attól. Még az is, ha Isten megengedi, próbán menjünk keresztül, azt a célt
szolgálja, hogy csiszoljon bennünket, és nagyobb jólétet adjon (10-12. vers).
Ennek következménye a vágy, hogy bizonyságot tegyünk az Úrról. „Jöjjetek, és
halljátok meg, mit cselekedett a lelkemmel!” (16. vers) Isten soha nincsen
messze tőlünk. Meghallgatja a könyörgésünket (19. vers), és nem vonja meg
tőlünk a kegyelmét (20. vers). Milyen csodálatos ez!
Ez a zsoltár arra hív bennünket, hogy
tanúskodjunk Isten jósága mellett, és dalban fejezzük ki a bizonyságtételünket.
A zene felemeli a lelket, megkönnyíti a szívet, eluralja az érzésünket, örömre
fordítva azt, amikor Istenhez emeljük az imánkat. A győzelem éneke fog visszhangozni
a megváltottak ajkáról, amikor az örökkévaló jutalmukat megkapják. A zene
kellemessé teszi a munkát. A zene elűzi a csüggedést. „A dallamos zene Isten
egyik ajándéka az embereknek, felülmúlhatatlan, összehasonlíthatatlan eszköz,
amikor Isten szeretetével csordultig teli a lélek.” (E G White Selected
Messages 335. oldal)
„A szíve
örömét gyakran zsoltárral és mennyei énekkel fejezte ki. Názáret lakói gyakran
hallották a hangját, amint dicsérettel és hálával járult Isten elé. A Mennyel az
éneke által tartotta a kapcsolatot. Ha a társai a fárasztó munkáról
panaszkodtak, a Megváltó ajkáról felszálló édes dallam felvidította őket. Úgy
tűnt, hogy a dicsérete elűzi a gonosz angyalokat, és mint a tömjén, jó illattal
tölti be a környéket. Hallgatóinak gondolatát a földi élet terhéről a mennyei
otthon felé irányította.” (Jézus élete, 52-53.oldal, Advent
Kiadó, 1989)
Énekbe foglalhatjuk a hálánkat, és kifejezhetjük
a boldogságunkat Istennek, de a szeretet egyedi dallamot ad a szavainkhoz, és
ennek eredménye a dicsőítő zene. A zene a Mennyből ered, és az által másképpen
tapasztaljuk meg a világot. Akkor énekeltem először hálaéneket, amikor az újszülött
kisfiamat tartottam a karomban. A szeretet hatására magától buggyant ki a szívemből.
A szeretet dallama volt. Ez a zsoltár arra hív bennünket, hogy énekeljük a
szeretet dallamát az egyetlennek, akit szeretünk, a világmindenség Istenének, a
mi megváltó Istenünknek.
Ahogy, egy 11 éves thaiföldi kislány
kifejezése a zenei ismeretéről mosolygásra késztetett, bár egyetértek az egyszerű
szavaival. „Ha nem zenélünk, a lelkünk csak félúton van.” Ó, a zene megváltoztatja a hozzáállásunkat. Ez
a hiányzó összetevő, ami az örömünk kifejezését teljessé teszi, amint a Megváltónkat
szemléljük. Isten megáldott minket. Legyünk ennek tudatában, ahogyan a zsoltáros,
és áldjuk Istent (20. vers)! Igen, áldott legyen az Ő neve mindörökké! És
dalszövegben hagyja el az ajkunkat a hálaadásunk és imádságuk, ahogy dallamban
és énekben emeljük fel a lelkünket, amiért Jézus megváltott minket!
Teresita Pérez
Nyugdíjas író,
Florida, USA
Fordította: Csala
Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése