Mai szakasz: 75. zsoltár

Kinek ne tűnt volna föl már, hogy akik mit sem törődnek a vallással, a hittel, gyakran luxuskörülmények között élnek. Olyan lehetőségük és alkalmuk van, amit szerintünk az Istent követők érdemelnének. Azok, akik semmibe veszik Istent, virágzó üzletet vezetnek, a gazdagságuk oly mértékben gyarapodik, hogy nem is kell már többé dolgozniuk.

Úgy tűnik, Istennek nem az a szándéka, hogy a népe gazdag legyen. Talán az nem tesz jót az Istennel való kapcsolatuknak. Az Úr arra vágyik, hogy az emberek felismerjék a tőle való függőségüket.  Mégis, továbbra is fennáll a kérdés, hogy miért élnek az istentelenek ilyen kényelemben és luxusban. A zsoltáríró biztosít bennünket, hogy ez nem marad mindig így. Isten véget fog vetni ennek az igazságtalanságnak a maga idejében.

Hosszú időt töltünk azzal, hogy az életünk kérdéséről gondolkodunk, merre tartunk, és hová nem. Megvolt a saját elgondolásunk arról, hogy mit kell tennünk, hol kell lennünk, és főleg, hogy mindezt mikor. Egyszer úgy egyezkedtem Istennel, hogy ha várok, és nem teszem ezt meg azt a következő 10 évben, akkor megtehetem majd azt meg amazt. Szerencsére, Isten nem vette figyelembe az én időzítési tervemet, sokkal inkább a sajátját.

Szinte mindnyájan felismertük már, az idő igazolja, hogy Isten időzítése a legjobb.

Gordon Christo,
a Dél-Ázsiai Divízió titkára

Fordította: Csala Beáta