A
nemzeti himnusz hazafias érzelmeket ébreszt bennünk. Nem kell ehhez fúvószenekar
vagy éneklő tömeg, habár a fennkölt zene sokat segít. A nemzeti himnusz szavai
magasztalják az országot, annak nagyságára és dicsőségére emlékeztetnek.
Szokatlan volna, ha a himnuszban az ország kudarcai szerepelnének. Ez a himnusz
szándékával ellentétes hatást váltana ki.
Azonban
a 78. zsoltár pontosan ezt teszi. Még szokatlanabb, hogy Izráel kudarcait
szembeállítja Isten csodálatos cselekedeteivel, hogy újra és újra megszabadítja
őket. Miután átkeltek a Vörös-tengeren, és Isten vizet fakasztott a sziklából,
ők nemhogy hálásak lettek volna, hanem minduntalan csak zúgolódtak. Amikor
Isten mannával látta el őket, ők hús után vágyakoztak. A hatalmas mennyiségű
fürj elfogyasztása után sok ember meghalt, vagy beteg lett. De Isten irgalmas volt,
és megbocsátott nekik többször is.
Ez
a zsoltár egy nemzeti himnusz, amely Észak-Izrael elvetését és Júda
kiválasztását énekli meg. A zeneszerző azonban nem számított Júda esetleges elvetésére
is. Soha ne legyünk büszkék arra, hogy Isten választottai vagyunk, mert az,
hogy választott nép vagyunk, hogy a maradék egyház részei vagyunk, a hűségünktől
függ. Isten nem hagy el minket, hanem sajnos, mi vagyunk azok, akik elhagyjuk
Őt.
Gordon Christo,
a Dél-Ázsiai Divízió titkára
a Dél-Ázsiai Divízió titkára
Fordította: Sebestyén
Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése