Mai szakasz: Zsoltárok 59

Ez a zsoltár arról az időszakról szól, amikor „Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel Dávid házát, és öljék meg”. Az első négy vers lefesti számunkra ezt a jelenetet. De a zsoltár eme része nemcsak Saulról szól, hanem más ellenfélről is, aki bajt okoz Dávidnak. A következők szerint lehetne megnevezni őket: hazug összeesküvők, árulók, a háborúval fenyegető pogány nemzetek, és a helyi utcai bajkeverők. Átérezhetjük Dávid szorongó érzését, amikor mi is áldozatául esünk azok pletykájának, akik összejátszanak ellenünk; a barátoknak, akik elárulnak minket; a nyílt ellenfeleinknek, aki támadnak minket; és a sötétben csavargóknak, akik az utcáinkat veszélyes hellyé teszik. A világunk nem mindig biztonságos és barátságos hely, különösen azok miatt, akikről Jézus azt mondta, „mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való” (Jn 17:14).

Hol találhatunk egy biztonságos helyet ebben a világban? Évekig éltem egy olyan országban, amit egy terrorista konfliktus tartott a markában, minden nap és mindenhol veszélyben voltam. Egy család úgy döntött, olyan helyre költözik, ahol a legkisebb a valószínűsége annak, hogy kirobban a háború. Elköltöztek, de hat hónappal később ott is kitört a háború!

Az 59. zsoltár azt mondja, hogy van egy biztonságos hely, ahová el tudunk menekülni, ahová Dávid rendszeresen menekült. „Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.”  Ez a zsoltár segélykérő imával kezdődik. „Ments meg az ellenségeimtől, Istenem, védj meg a támadóimtól!” Az igazi védelemről ebben a mondat olvashatunk. „Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!” Mint az éber apa, leemelte a gyermekéről a harapós, gonosz kutyákat.

Dávid tudta, bátran hívhatja Istent, hogy szabadítsa meg őt, és ennek többféle oka is van: 1. Ő „a mindenható Úr Isten”, és Isten angyali seregei végett. Ő megszámlálhatatlan számú lelki harcost küld a legalázatosabbak, leggyengébbek támogatására, akik segítségért kiáltanak hozzá. 2. Kineveti a fenyegetésünket, mert úgyis az Ő kezében van már a döntés. „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket az erőtökön felül kísértést szenvedni.” (1Kor 10:13) 3. Dávid úgy hívja Őt, hogy „az én szerető Istenem”, és hozzáteszi: „Én pedig a hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel a hűségedet.” Ez Isten kegyelme, az Ő kifogyhatatlan szeretete, az Ő abszolút hűsége felénk minden nap. 4. „Isten megy előttem.” Bármilyen helyzettel kerülünk is szembe, Isten már ismeri azt, és átsegít azon bennünket. 5. Isten hírneve erősödik, amikor megszabadít minket; erre mondja Dávid, „Hadd tudják meg az egész Földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon.” El fog terjedni ennek híre, Isten üdvözítő ereje megnyilvánul, és tiszteltet övezi majd.

Garth Bainbridge
a lelkészi osztály vezetője, 
Greater Sydney Egyházterület, Ausztrália

Fordította: Baksa Viktória