Istennek volt egy pénzügyi terve, hogy emlékeztesse
népét, hogy Ő a mi Istenük, Aki gondot visel róluk. A szombatévben, minden
hetedik esztendőben, a föld pihent, semmit sem vetettek vagy ültettek bele, nem
volt aratás. Ha valami magától termett benne, azt bárki használhatta, gazdag
vagy szegény, még az idegenek is.
Ha valakinek tartozása volt és el kellett adni magát
annak, akinek tartozott, a családtagjai vagy barátai kiválthatták (még nem izraelita
tulajdonostól is), de a hetedik szombatév után vette kezdetét az ötvenedik, jubileumi
esztendő, a kürtzengés esztendeje, amikor minden rabszolgát szabadon kellett
engedni. Nem volt vetés és aratás, és a kölcsönnel megterhelt, vagy tartozás
miatt gazdát cserélt földek visszakerületk eredeti tulajdonosuk birtokába.
Egyetlen pénzügyi rendszer sem fogható ahhoz a rendszerhez,
amit Isten adott Izraelnek. A gazdaság elsődlegesen a földön, a javakon és a
termelésen alapult - nem a pénzen. Isten nyomatékosan megtiltotta, hogy a
szegényeknek kamatot számoljanak fel. A rabszolgákkal úgy bántak, mint
alkalmazottakkal, nem mint rabszolgákkal. A földek adás-vételénél évi két %
értékcsökenést számoltak a jubileumi év miatt, ugyanakkor a megtermelt áruk
értéke növekedett. A népesség növekedése erősítette a gazdaságot, és Isten rendeszere megóvott az
elszegényedéstől és a túlzott meggazdagodástól. A föld, az emberek és az állatok is élvezték a szombatév áldásait. Isten terve mindig a legjobb.
Isten ma is elvárja, hogy kedvességet és együttérzést
tanusítsunk a szegények iránt, és segítsük őket a szükség idején.
Dean Davis
Atlantic Union College
Fordította: Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése