Mózes negyedik könyve 10.
fejezetében elkezdődik a nagy várakozásokkal megelőzött esemény: a több mint
egymillió ember vándorlása az Ígéret Földjére. Isten egyik utolsó parancsa az
esemény előtt a két ezüstharsona elkészítésére vonatkozik. A mai kommunikációs
technológiánk egy kicsit érzéketlenné tesz minket a harsonaszó hatására. A
harsonák óriási érzelmi löketet jelentenek, és a hadviselés szerves részei.
Alig több mint száz évvel ezelőtt a hadseregek még a harsona szavára vonultak
csatába. A katonai zenekarok pedig még ma is igen fontos szerepet játszanak
harci szellem fenntartásában.
Most, hogy minden terv a
helyére került és minden szív fellelkesült, a felhő elindul és Izrael gyermekei
követik. Ez bizonyára az egész történelem egyik legnagyszerűbb látványa volt.
Csak kevesen láttak ennyi embert egyszerre mozgásban. Isten ládája és az Ő
személyes Jelenléte mutatták az utat. Hogy is győzhetnék le Izraelt? Mózes
szavai, ahogy a ládát nézi, bizalmáról árulkodnak, amelyet nem emberekbe vagy
anyagi dolgokba vetett, hanem az Úrba. Ő az, aki megvívta a harcaikat.
A mi nézőpontunkból,
annyi évszázaddal későbbről szemlélve, még a bukás gondolata is lehetetlennek
tűnik. Sajnos azonban a vágyott siker nem következik be. E szörnyű történetet
ismerhetjük meg a következőkben.
Mark Sheffield
Southern Adventist University
Fordította:
Kóczián Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése