A Szentség Törvénykönyvét, amely sorravesszi
mindazokat a dolgokat, amiket Isten elvár az övéitől, a Mózes Harmadik
könyvének 26. fejezete, mint egy összefoglalás, zárja. Mózes Harmadik könyvének
utolsó, 27. fejezete az Úrnak tett fogadásokkal foglalkozik. A fogadalmak az
Úrnak tett igéretek voltak valamely szolgálat megtételére, ajándék adására,
ill. áldozat bemutatására. Az Úrnak tett fogadások teljességgel önkéntesek
voltak, de előfordult, hogy valaki nem tudta teljesíteni, ilyenkor Isten,
kegyelme által, felajánlott egy lehetőséget, hogy az illető kiválthassa
magavállalta, de nem teljesített kötelezettségét. Ez a fogadalom anyagi
ellenértékének megállapításával történt meg. Ha a fogadalmat nem lehetette
teljesíteni, akkor annak anyagi ellenértékét kellett közvetlenül Isten
tárházába befizeni. Ezt az összeget nem lehetett tizeddel, vagy egyéb rendszeres,
az Úrnak felajánlott adománnyal, ill. áldozattal kiegyenlíteni.
Önkéntes fogadalmaink, vagy igéreteink az Úrnak,
komloy kötelezettségek, amelyeket teljesíteni kell. Ezeknek mindig Isten iránti
szeretetből és a szív túláradó hálájából kell fakadniuk. Nem szabad
elhamarkodottan fogadást tennünk, hanem mindig át kell gondolnunk, hogy
megvalósíthatóak-e. Az Úrnak tett fogadásainknak mindig abból a vágyunkból kell
táplálkoznia, hogy valami különlegeset tegyünk Istenért, nem pedig csak valami
olyasmit, a lehető leg kisebbet, amit még éppen nem tartunk túl kicsinek és
jelentéktelennek, hogy felajánljuk.
Dean Davis
Atlantic Union College
Fordította: Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése