Mai szakasz: 4 Mózes 20

A vezetői pozícióban tett dolgainknak nagy a jelentőségük, mert mások minket követnek. A Sínai hegyet elhagyva a nép Mózest kérte meg, hogy Istennel beszéljen, mert ők közvetlenül nem bírták elviselni Isten jelenlétét. Ez nagy felelősség volt Mózes számára. Ebben az esetben azonban nem sikerült úgy tükröznie Isten jellemét a nép felé, ahogy azt neki kellett volna. Mivel haragudott rájuk, felnagyította a hibájukat, és semmissé tette a kegyelem és szeretet azon leckéjét, amelyet Isten ez alkalommal a nép felé kommunikálni akart. Ez figyelmeztetés minden vezetőnek:  nem szabad engednünk a kísértésnek, hogy helytelenül bánjunk azokkal, akiket vezetünk.

Valójában mindannyian vezetők vagyunk a körülöttünk lévők számára. Ők tudják, hogy mi Kit képviselünk. Néhányuk számára mi vagyunk az egyetlen bizonyíték arról, hogy milyen is Isten. Tehát a tanulság minden hívőnek szól.

Mózes és Áron számára a büntetés az volt, hogy nem vezették be a népet az Ígéret Földjére. Az első lecke mindig fontos, és szükséges volt, hogy a nép belépése erre az új földre ne legyen beszennyezve egy olyan vezetés által, ami nem sokkal korábban helytelenül mutatta be Istent és az Ő emberiséggel való bánásmódját.

Te is megengedtél magadnak mostanában olyan viselkedést, ami összezavarhatja az embereket Istennel kapcsolatban? Legyen úgy, ahogy az ének mondja: „Az egész világ lássa,/Hogy bennem Lelked él!"

John Beckett
Southern Adventist University

Fordította Kóczián Károly